Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Bori Imre: Bajcsy-Zsilinszky - Kosztolányi - Mann (A német kultúra a Nyugatban a 20-as években)
mint Zsadányi Henrik írja, a falragaszokon éppenúgy, mint a nemzetgyűlési tudósításokban. Zsadányi kimutatja, hogy Zsilinszky Endre világnézete „magyar világnézet”, amelyet „erkölcsi és hatalmi irányba” szándékozik fejleszteni, legalább is a Nemzeti újjászületés és a sajtó című „kis munkácskája” szerint, amelyet a Nyugatban recenzeált. Zsilinszky nézeteinek forrását a német politikai gondolkodásban fedezte fel: „Zsilinszky Endre ideálja Németország, vagy talán inkább Poroszország, persze nem a mai, hanem a háború elüti. A német militarizmusért, rendért, fegyelmért és kötelességtudásért rajong. Militarizálni szeretné a lelkeket, a militarizmus véredényeit szeretné a nemzet húsába beágyazni.” Úgy tudja, hogy a porosz militarizmus szótárának legelkopottabb szavait használja. Hatalmi gondolatot hirdet 1920-ban — mondja Zsadányi. Nincs helye pacifizmusnak, a hatalmi elvnek kell uralkodni, és ami a legfeltűnőbb talán az, hogy Zsilinszky Endre elutasítja a nyugati kultúrát, a franciát a zsidóval egyenlíti ki, az amerikai kapitalizmust pedig egyértelműen elveti. Zsilinszky Endre fajvédő is itt: a zsidóság szerepét a minimálisra akarja csökkenteni, és a zsidó sajtót a magyarság erkölcsi züllése fo okozójának tartja. „Az nagyra növelte a magyarság hibáit és bűneit, de kíméletlenül elnyomta erényeit”. „Azt könnyen megállapíthatja minden normális ítéletű ember, hogy a magyar sajtónak döntő része van a magyar nép erkölcsi lezüllésében, nemzeti elerjedésében, a magyar állam szétdarabolásában és hatalmi letörésében.” Következik tehát, hogy úgy léphet Magyarország Németország nyomába, ha a sajtóban megszünteti a zsidóság befolyását. Cenzust is kész bevezetni: csak 5 %, és nem több lehet zsidó a sajtóban! És ha ez meglesz, „Magyarország ismét büszkén emelkedhetik ki Európa népei közül, erkölcsben, fegyelemben, tisztaságban és jólétben fog élni.” Zsadányi Henrik leírásának terjedelmesebb felében vitába száll a kétségtelenül kiabálóan ellenforradalmi, a fehérterror ideológiájához kapcsolódó nézetekkel. Nem mélyenszántóan, de a zsurnalizmus adta polémikus lehetőségek igénybevételével, és perel mind a Zsilinszky Endre zsidó-felfogásával, mind az egészséges magyar népet dicsérő szavaival - minden alkalmat kihasználva futtatta meg a kínálkozó német párhuzamokat, azt, hogy Németországban is ott van a zsidó sajtó, ott is kapitalizmus van, de az egészséges kapitalizmus a Rotschildok jelentős ottléte ellenére. S leszögezi: „A mi gazdaságunk és erkölcsünk képét nagyjából szintén országunk földrajzi fekvése, földünk mineműsége és politikai kapcsolataink szabják meg - persze az embereken kersztül, vagy ha jobban tetszik, az emberek »akaratán« keresztül.” Zsilinszky Endre brosúrája felett azonban a Nyugat nem tért napirendre, mert 1920 őszén Móricz Zsigmond írásával még egyszer visszatért a Zsilinszky Endre témájára, főképpen hogy magáról Móriczról is szó van Zsilinszkynél: „Ha Zsilinszky Endre oly kitűnő és bátor, sőt vakmerő jellemzését meri adni az én munkásságomnak, és pedig olyan elismerő értékeléssel: akkor hogy lehet, hogy nem találja meg azt a morális és belső parancsot, a kategorikus imperatívuszt, amely ugyanezt az embert előre vitte?” Móricz is szinte pontokba foglalja Bajcsy-Zsilinszky Endre nézeteit. Említi, hogy „túlságosan, sőt csodálatosan katona”, és az „ő mai kultúrállapotával alig is illik össze ez a militáris világnézet”, holott „nem az a jövő katonája, aki öl, hanem aki ölel”. Túlzás Móricz szerint, ahogyan a zsidókérdést Zsilinszky Endre beállította és „bűnbak-politikát” folytat. Hogy mindennek ellenére Móricz nagyobb megértéssel és szeretettel beszél Zsilinszky könyvéről, azt a szerzője iránt leplezetlen rokon- szenvével magyarázzuk. Zsilinszky az ő embere, „abba a típusba tartozik, amelynek kitermelése lett volna az ő politikai álma”. Természetesen neki is van német párhuzama: 59
