Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Szántó R. Tibor: Értés és megértés (Vekerdi László: Tudás és tudomány)
toklásának a tudata. Semmi nem okoz annyi pusztulást, annyi nyomorúságot és halált, mint az abszolútnak tekintett igazság megszállottsága.”(521) A kérdő-tudó helyett - mellett - tehát a „megértő módra” van ma igen nagy szükség. S nemcsak az egyes művek, szerzők tekintetében - aminek Vekerdi valóban nagy mestere —, de általánosabban, irányzatokat, csoportokat, „világképeket” illetően is. S nemcsak a beszéd-, de a lét módjában is. Mert ezt a megértő létmódot, úgy hiszem, már nemcsak az a bizonyos „csillagos ég fölöttem”, de „az erkölcsi törvény énbennem” is érdekli. Sőt. Talán ez érdekli inkább.23 Ez elsősorban. Talán ezt (is) jelenti a Vekerdi által idézett József Attila vers: „... egyremegy, szappangolyó, /vagy égbolt van fölöttem.”(541) Egyremegy: ténylegesen, magánvalóságában, s a róla való tudásomat tekintve, számomravalóan is. Mindegy. Mert nem ez a fontos. Nem ez az igazán fontos. A fontos: a fentit előző sor: „Magamtól tudom, mi a jó”. Hogy valóban tudjam, mi a jó. Az a fontos. „Magamtól”, vagyis szocializációm, a társas öröklődés révén. S ha ezt tudom, akkor indulhatok el, akár az istenek ellen is, József Attila nyomában, „könnyű, fehér ruhában”... * No és végül, befejezésképpen, egyetértve, vitázva - s most Bretter György kérdését parafrazeálva - miért is van szükségünk Vekerdire, mert hogy szükségünk van rá, azt tudjuk. Hát először is azért, mert sokat tud. Nagyon sokat. Rengeteget. És ezt a tudást bizony ki kéne végre engedni-hívni a régen kitett zárójelek közül. Vekerdinek tanítania kellene. Közvetlenül. Szemtől szemben. Egyetemi katedrán, intézményes keretek közt. Akkor is, ha ő maga nem tülekedik érte. Sőt, éppen ezért ... Észveszejtő luxus - illetve nemtörődömség - egy ilyen elmét csupán könyvtári beszerzéssel foglalkoztatni. Függetlenül attól, hogy tudása milyen stílusba, világképbe szerveződik. Mert ha valaki elég magasan jár, fenn, a vízválasztó csúcsainak közelében, akkor majdhogynem mindegy, hogy melyik oldalról nézi-érti a tájat, hisz a másikra is megfelelő rálátása van... Másodszor pedig azért kell nekünk Vekerdi, mert ember, az emberséges fajtából. Mert megértő, mert odaforduló, mert a légynek sem tudna ártani. Akkor sem, ha „belegyalogol”... Mert tisztességes. Mert nem harap... Mert ha a világ csak ilyen Ve- kerdi-félékből állna, akkor nem kéne a more science - more ethico szembenállást feszegetnünk. Akkor talán nem is volna ilyen szembenállás... S akkor talán tudnánk - élni... Tudjuk-e valóban, hogy van itt nekünk egy faluszéli csodacsatárunk?... 23 „A külső dolgok tudománya sohasem nyújt vigasztalást erkölcsi tudatlanságomra szomorúságom idején; de az erkölcsök tudománya mindenkor megvigasztal a külső dolgokban való tudatlanságomért.” B. Pascal: Gondolatok. 11/67. Budapest: Gondolat, 1983. 29. 71
