Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Fodor András: Naplójegyzetek 1977-ből
disszertációt írt. (Tudok róla, 1965-ben, Kerék Imre.) Fél óráig velünk van Dezső huszonegy éves Éva lánya. Intenzív ápolónő a kórházban, hazamenet benéz hozzánk. Nagyanyja, (Manca néni) közvetlenségét, sűrű szemöldökű rácos vonásait örömmel szemlélem. Egészében szeretni való meleg természet. Kár, hogy nem maradhat tovább is a közelemben. Pedig ő is mondta apjának: éppolyan vagyok, mint régen... Az ünnepi esten 40-50-en ülnek előttem. Sok mindent elmondok magamról, leg- ' »• alább tíz verset fölolvasok, főként az újak közül. Késik a Pannónia expressz. Utoljára 1969 februárjában utaztam vele. Egyik kísérőmnek dedikált József Attila-könyvemben a sorokat is bejelölöm, amiket itt a kertek alatt utaztamban írtam. A Keleti pályaudvar mesziről visszhangzik a vidékről sereglett szurkolók örömmámorától. Nemzeti zászlókat teregetnek, Hungária! Hungária! - kiáltással, mert hogy legyőztük a görögöket. — Ki a jobb? A magyarok!... sörösüvegek gurulnak, nagyon rossz arcú, rossz öltözetű, bizonytalan járású iljak mindenütt. — Egész nap ez megy, már széthasad a fejem! — panaszkodik az újságárusnő, miközben megörvendeztet a színházi lapbeli cikkemmel. Fotóm alatt Kállai Ferenc vidáman intő képe. A metróban is tovább visszhangzik a drukkerek hallelujája. „Magyarország, Magyarország, Magyarország, GÉAO! - éneklik. Lépcsőzetes hálaimaképp. Mi a fene lehet az a GÉÁO? Dávid fejti meg végül, az angolok ÉJJAHO! csatakiáltásának utánzata. V. 29. Vasárnap Két vidéki telefon fut be. Csontos Sanyi jelenti Debrecenből, hogyan foglalt szállodát a Nagybányára (Lászlóffy Bálintékhoz) készülő Baba nővéremnek, majd július elejére nekünk. Papp Árpád pedig legalább félóra hosszat ismerteti az Irodalmi Alap elsőkötetes díjának osztását. Tárgyalási szünetben hívták be Esterházy Péterrel és Horváth Péterrel. Bodnár, Tóth Gyula, Földeák János többször értésre adták, ez a pénz csak előleg, s hogy a költészet idén gyengébb volt, mint a próza. P. A. rögtön közölte, hogy az ő kötete igazából nem első kötet. Végül, mikor a bárcák aláírásakor látta: Esterházy ötezret kap, Horváth hetet, ő pedig csak háromezret, odaírta: köszöni a megtiszteltetést, de adják az összeget egy igazi elsőkötetesnek. - Javíthatatlan vagy! - mondom, de javíthatatlan a hivatal is. Végül persze mégis az önérze- teskedő válik fura figurává — leleplezve gyöngéjét, hogy túlságosan komolynak veszi kijátszottságát. VIII. 26. Péntek. Kecskemét Korán ott vagyunk a Művelődési Központban. A népzenei napok szokásos, családias nyüzsgését nem tapasztalom. A Televízió forgat a lédeci asszonykórussal. Az asszisztensnő szerint nagyon keres engem Hajdúfy Miklós rendező, hogy Olsvai Imre összegző szövegéhez fűzzek hozzá még néhány mondatot. Megteszem. Bozay Attilát és Fábián Mártát látom együtt. Attila furcsa, elidegenedett állapotban jön- megy, mintha sejtené, hogy Tükör című citera-cimbalom művének nem lesz kedvező fogadtatása a színházi műsor végén. Lassan előkerül Tornai és Ildikója. Csoórit hiába várják. Nagy Laci viszont Budai Ilona kocsiján, műsoron kívül, vidor arccal bebotoz. Mondja, hogy tegnap kutyául volt, egy pofa pálinkától berúgott, ma ellenben a napsütés természetes hatásától rendbe jött. Látom, ahogy P. Matyi vastapsot kap a színpadon, de Budai Ilona tüntetőén nem tapsol neki. Tornai egy értekezést olvas fel Sinkáról, ez bizony nem ide 23
