Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Fodor András: Naplójegyzetek 1977-ből

való, inkább egy vasárnapi iskola közönsége elé. Fábián Gyula meg egyenesen nem­zeti kortesbeszédet ereszt meg. Jánosy Pista találja el legjobban az illeszkedést. Fa­lun című Bartók verse bensőségesen szép. (Nekem meg kár volt ragaszkodnom Bar- tók-versem elmondásához, fél tizenegy felé már nincs rá semmiféle fogékonyság.) Bujáki Gergely, a finom kis manómozgású öregember táncát nagyon élvezem most is, úgy szintén Tóth Imre bátyánk is búja még szusszal. Pribojszky learatja az összes babért „Amióta innét nem engedtek el... a nagyvilág­ban sokfelé jártam” - Nagylemeze verbunkosait játssza, csak ő kap vastapsot. Ket­tőt se kell szólni neki, már megy vissza a színpadra, ezzel árulva el, hogy a siker fé­nyében fürödni vágyó „Művész Úr” lett belőle. Sárosi Bálint, akit csak későn találok meg, úgy látom, nincs elragadtatva ettől a sikertől. Egy énektanárnő melegen szorongatja a kezemet: csak én vagyok neki a folyto­nosság. Sipos Gyula meghalt, mások nem jöttek el. Még valaki nagyon kedves hoz­zám: Heltai Nándor utóda, a város népművelési fonökasszonya. Tapasztóné Magda. Ő, nevéhez méltóan hostessnek is kiváló. Már legutóbb is előszeretettel bánt velem. Az Óvónőképző Kollégiumának recepciójában éjfélig még vele üldögélek. VIII. 27. Szombat A Televízió kocsija vár rám az Aranyhomok előtt, mert a régóta esedékes Lírai ri­portom háromnapos felvétele ma kezdődik. Kényelmesen olvasgatok a Volga kocsi hátsó ülésén. Újra és újra összeszedem gondolataimat, mit mondjak majd először is, kedvest, szépet... Tulajdonképpen úgy vagyok az egész tortúrával, mint aki jókedv­vel neki megy a farakásnak: csak eldobálom az útból! A stáb lakásunk minden zegét-zugát kitölti. Tizennyolcán vannak - mondja Sári­ka jelentőségteljesen. A gyerekek roppantul élvezik a dolgot. Az asszisztensnő tit­kon kéri el az Egry színeseit tartalmazó albumot. Az operatőr Illés János nagyon szimpatikus fiú. A rendező, Apró Attila kissé még érdes, ideges. Engem íróaszta­lomhoz ültetnek, megérem, hogy a sminkelőnő puderezi arcomat. Háromperces in­vokációm hibátlanul sikerül. Versmondásommal sincs különösebb hiba, én tehát túl vagyok a nehezén: a holnap, holnaputáni Balaton körüli kiszállás nekem már csak sétakocsikázás lesz. Annál inkább aggódik a rendező. Mi lesz, ha a színészek (Bán­sági Ildikó, Juhász Jácint, Oszter Sándor) nem tudják jól a verseiket, s megeszik a 13 tekercs filmet? 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom