Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Fodor András: Naplójegyzetek 1977-ből
Hétvégies hangulat van a Múzeum utcában. Kizárólag Lakatos András miatt érdemes ott lennem, neki megmutathatom, miket találtam „Csillag”-szerkesztőségi füzetemben Lászlóffy Aladár adatait keresve. (Merthogy vele már egyetemista korában leveleztem.) Liszkay Tamás, Kondor Béla, sőt Sulyok Vince neve is itt szerepel. Ez van a név mellé írva: „Igen tehetségesen, tisztán versel, a Kerékpárral a fényben-1 közölni kéne” (És ez a vers, címadó cikluskezdőként szerepel később Vince kötetében.) Élvezem András finom distinkcióit. Arra is figyelmeztetett, Miklósnak zokon esett, hogy Hernádi Gyula nem ünnepelte meg vele róla írt cikkét úgy, mint én a Kettős rekviemről írtat. Aladár sokkal közvetlenebb, mint máskor. Előtte ülök az autóban, a védő kengyelre fektetve fejem, így hallom áradó közléseit. Hét éve nem járt nálunk, ámul, mennyivel előbbre vagyunk. Keserű panaszt zúdít a romániai állapotokra, ahol munka helyett is csak duma folyik. A földrengésért juttatott pénzek plusz 5 milliót hoztak. Hol az a pénz? A takarékossági intézkedések hajmeresztő példáit hallom... Kiskőrösön Művelődési Központ épült, amióta nem jártam itt. Fogadnak bennünket a tanácson, megnézzük a Petőfi-házat. Aladár szakít egy virágot a jázminbokorról, elviszi tanítványainak. A klubteremben Fábián Zoli mutat be bennünket. Záróbeszédemben sikerül jól összegeznem, miért érezzük jól magunkat itt Petőfi és egymás miatt. Serbanescu román íróval a bácskai-bánáti táj, Aladárral a több mint két évtizedes emlékek kötnek össze. Zolival a közös titkárkodás. Kiss Benedek neve mellé én írtam oda: Poéta. Megmagyarázom, ő, az akasztói fiú, mért van itthon igazán Petőfi szülőföldjén. Szokolay Zoliról pedig kisütöm, hogy ősei Zombáról származott orosházi evangélikusok, így kötődik Dunán-Tiszán át mindenki hozzám, a református somogyihoz. Záradékul Petőfi című versemet mondom el. A kiskunhalasiak, Martonosival már nagyon mennének haza, így vacsora nélkül visznek engem is. Megbánom, mert nagyon sivár a halasi étterem, négy-öt férfi lézeng az asztalok körül. Körüljárom a tornyos épületet, nem tudva, hogy itt évente történnek gyilkosságok. Budapest után Halason van a legtöbb bűncselekmény. V. 28. Szombat. Kiskunhalas Könyvheti szolgálatom (egy mezőgazdasági iskola látogatása) után, élvezettel hallgatom Martonosi könyvtáros történeteit a bronzkorszakból. Amikor például az ötvenes évek közepén, a minisztériumi könyvtárosztály vezetője, Barabási újra íratta vele a Szolnok megyei vizsgálati jelentést, mivel hagyta magát a valóság negatív tényei által befolyásolhatni. Az ötletgyártóknak volt akkor is nagy becsülete Bara- básinál: a cséplőgéphez vitt könyvagitációnak, a hónalj alatti, szatyrokban cipelt könyveknek. M. P. élményköre azonos Sallaiéval. Fekete Dezső szerint ugyanígy megnyomorgatták önérzetét is. A helyi kiskirálynő 1957-ben felfüggesztette. A Fegyveres Erők Klubjában ebédelünk. Útközben falusias, mezővárosias összevissza utcákon gyalogolunk. Mindenütt lombszag, hárs- és rózsaillat, madárhangok. A város szinte belevész a sok zöldbe, mégsem igazán barátságos. Délután az új lakónegyedeket sétáltatják körül velem. Fáradtságot érzek minden tagomban, nem tudok igazán örülni se a tanyasiak kollégiumának, sem az új útnak, mely tovább szaporítja majd a bűnözés számarányát. Elanyátlanodásomban kevés vigaszt hoz Fekete Dezső, kit M. Pali átmentett magához Bácsalmásról. Itt szaporítja szorgos bibliográfusi ténykedését, de a boldogtalan a megyei munkásőrségről is csinált bibliográfiát. Igaz, arra is fölhívja figyelmemet, hogy a pécsi főiskolán valaki rólam V. 27. Péntek. Bp. — Kiskőrös - Kiskunhalas 22
