Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Szántó R. Tibor: Értés és megértés (Vekerdi László: Tudás és tudomány)
báltam. De beszéltein emberekkel, akik próbálták, s enyhített panaszaikon ez a fajta kezelés. Használt nekik! E kérdésben így sokkal reálisabbnak (igen...) tartom pl. Csongor Barnabás álláspontját: „ez a gyógyító módszer, amennyire meg lehet ítélni, bizonyos betegségek esetében nem jobb, de talán nem is rosszabb, mint az európai orvostudomány módszerei. A probléma azonban az, hogy egyelőre nincs tiszta fogalmunk arról, hogy a gyógyítás hogyan történik, hogyan »működik», mert a magyarázat, amit a kínai hagyomány ehhez a jelenséghez hozzáfűz, annyira homályos, misztikus, annyira nehezen megfogható, hogy az európai természettudomány fogalmaira le nem fordítható.” A nemértés, a „fordítás”. Itt van a kutya elásva. Mert a tudomány nem érti, azért idegenkedik tőle. De azért még működhet a dolog, s így - Vekerdi állításával ellentétben(449) - „közhasznú” is lehet! Igazat kell adnunk azonban Vekerdinek, amikor azt írja, hogy „állandóan újratermelődik az áltudományokat létrehozó és fenntartó tudományszociológiai struktúra: a felfedezést vagy tant képviselő szakember illetve sarlatán köré valamilyen haszon — anyagi, eszmei, ideológiai, pszichológiai haszon - reményében tömörülő szakértők és laikusok köre.” (499) Csakhogy a „valódi” tudományok is többé-kevésbé így működnek... Az a bizonyos szociológiai struktúra a legtöbb tudásrendszer esetében meglepő hasonlatosságokat mutat. És ez az, amire a magam részéről inkább kíváncsi volnék. A tudományra, mint egyfajta tudásra. Nem annyira a kötetcímbeli „és”- re tehát, hanem inkább egy „is”-re! Nem tudás „és” tudomány, nem tudás „és” mágia.15 16 A tudomány, a mágia is tudás. Is. S a „mágusok arrogáns magabiztosságá”-t(458) pl. bizony nemcsak az újkor eleji, de a mai természeti stb. tudományokban is fellelhetjük. Nem különbözőségeket, alá-fólé rendeléseket, de mellérendelő hasonlóságokat tartanék hasznosnak itt keresgélni. Különösen ma, ebben a vesztébe rohanó én-tudom-az-igazat világban. „Ha ez a világ csakugyan nem kíván elpusztulni, akkor nem szabad valamiféle gnószisz kaotikus butaságára épülnie, hanem csak a görög Logosz felszabadító erejére.” Kétszer is idézi Vekerdi Franz Boll — első világháború utáni - fenti szavaid 454, 462), de - sajnos - én már korántsem vagyok ilyen magabiztos e kérdést illetően. Mert hogy az idő előtti elpusztulás veszélye itt van a nyakunkon, hát azt bizony nem a gnószisz révén, hanem a Logosszal hoztuk össze... A tudás tehát sokféle, s ezért nem is így kéne emlegetni, hanem többesszámban: tudásod.17 Térben, időben, .jellegükben” egymástól elkülönülő ismeretrendszerek sokaságával ismerkedhet meg az, aki veszi hozzá a fáradságot. Vekerdi tudja ezt, több helyütt említi is, mint pl. a kötet címadó tanulmányában: „a tudás - akár a természetről, akár az emberről szól - sokféle, egymástól lényegében vagy lényegesen különböző módon keletkezhet, s ezeknek csupán egyike a tudományos gondolkozás.”(165) Tudja, hogy az a „hatalmas [nem tudományos] tudásanyag” is rendszerekben létezik, s bizony a Bolyai kapcsán mondottaknak általános az érvénye: 15 Csongor B. - Maróth M.: „Tudás és tudomány Európán kívül”. In: Lovas Gy. (szerk): Gólyavári esték. A gondolkodás évszázadai. Budapest: RTV-Minerva, 1986. 61. 16 Vekerdi L.: „Tudás és mágia”. In: Lovas Gy. (szerk): id. m. 19-26. 17 Jegyezzük itt meg, hogy a tudás még adott tudásrendszeren belül is lehet többféle! Egy nem oly régi előadásában pl. Kuhn amellett érvel, hogy a korábbi monolitikus tudománykép helyett csak lazán összefüggő' „fajokról”, tudományodról kellene beszélnünk. T. S. Kuhn: „The Trouble with the Historical Philosophy of Science". Cambridge, Mass.: Dept, of The History of Science, Harvard University, 1992. 18-19. 68
