Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Szántó R. Tibor: Értés és megértés (Vekerdi László: Tudás és tudomány)

„az igazság... mindig csak egy meghatározott axióma-rendszerre vonatkoztat- va”(303) értelmezhető! S bizony igaza van a „Minerva...” tanulmány végén az Apol- lónnal szembeszegülő csúnya, szőrös emberkének: „minden kész, örök tudás nagyképű hazugság, dogma”(224), de ez nemcsak az „isteni” tudásokra vonatkozik.

Nem „IGAZSÁG” tehát, hanem igazságok. Tér-idő-kultúra kötöttségek. (Lokalitá- sok...) Mármost, ha elfogadja Vekerdi ezt a velejéig „anarchista” tételt a tudások sokféleségéről, akkor miért hadakozik ennek korolláriumai, a tudományra vonatkoztatás ellen? Nos, valószínűleg azért, mert a tudományos tudást Vekerdi kitüntetettnek tartja. A legjobbnak. A legigazabbnak. Az igaznak... A „tudósok... fölfedezték a természet valódi arcát, s valódi folyamatait”. (266) A kötet ez utóbbi alapfeltevése, egész szellemisége, „üzenete” nincs összhangban így a fenti egyes megállapításokkal. Mert Vekerdi, amikor arról a bizonyos „és”-ról beszél, akkor mindig a természettudományos megismerés másságát, jobbságát, kiválóságát hangsúlyozza (pl. 416-418). Az „új észjárásét”.18 Melynek segítségével az ember megtanult a Természet könyvében olvasni.19 20 Nos, a képzeletbeli vízválasztó másik oldaláról azt kell mondjuk: a „Természet könyvét” bizony nem olvassuk, hanem írjuk... És nemcsak a matematika nyelvén, de sokféle nyelven és sokféleképpen. Tehát nem is „könyve” van a természetnek, de könyvei. Képei. És ezek nem is az övéi... Könyvei, képei az embernek vannak csak. A természet maga van. Magábanvaló- an.2

S a vele való párbeszédünk sem közvetlen, mint Vekerdi állítja (267), hanem közvetett. Társas közvetítettségű. „Gondolkodási stílusok”, „paradigmák”, „világképek” egy-egy rendszerében lehetséges csupán. Sosem szemtől szemben. (Amikor lehetne szemtől-szemben, akkor még beszélni egyáltalán sem igen tudunk. Vagy a kisgyermekek, mégis?... Darwin Karcsika?(484) Ezért ment volna Herakleitosz a gyermekek közé? Nem tudom.)

S a párbeszéd a természetiéi (482 skk), az sem csak a tudomány sajátja. A tudományét mellesleg én nem is nevezném „párbeszédének. A macska elektródákkal spékelt agya? A patkányméretű egér? Az ausztrál sivatagban 250 ezer év múlva közömbösülő radioaktív szennyezés? Ez volna a párbeszéd a természettel? Vallatás. Kínvallatás ez a javából. Spanyolcsizma a természet testén. S lassan - hiszen mi is természet vagyunk - a saját magunkén is.

Nem vallatni, kicsikarni, nem kérdeni kéne hát vég nélkül, s egyre intenzívebben, egyre erőszakosabban. Én — sajnos — nem úgy látom, hogy „a folyamat egésze valamiképp jó irányban”(381) haladna. Azt hiszem, nem a több tudomány, more science a megoldás sokasodó problémáinkra, hanem inkább egy másfajta mód, a more ethi- co... Bármilyen tudásösvényt vagy autósztrádát választunk is a továbbhaladásra. Mert az a bizonyos „morális perspektíva”(538, Paul Forman) nemcsak a tudo- mánytörénetírásból hiányzik, hanem jószerivel a tudomány egészéből, úgy, ahogy van. Az „újkorelőn” (Vekerdi kedvelt terminusa) a tudomány nemcsak a vallástól,

18 Melynek - Vekerdi szerint - többek között a könyvnyomtatás is szülötte. Meglehet, Európában. A Távol-Keleten azonban néhány száz évvel korábban kezdtek - egy egészen másfajta észjárás keretében — könyvet nyomtatni... (A mai ismereteink szerinti legrégibb kínai nyomtatott könyv 868-ban készült, egy buddhista szutra szanszkritból való fordítása. Miklós Pál személyes közlése, 1995. márc. 22.)

19 Vekerdi L. - Varga D.: A világ kereke, id. m. 297.

20 Persze az ember is a Természet része... (Ennek az emberrel együtt tekintett természetnek tartanám én fenn a nagy „t” betűt.)

69