Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Klujber Anita: A forma tartalomkifejező szerepe (Radnóti: December és Kosztolányi: Harsány kiáltások tavaszi reggel)
Klujber Anita A forma tartalomkifejező szerepe (Radnóti: December és Kosztolányi: Harsány kiáltások tavaszi reggel) A JL JL dolgozatban Radnóti Miklós December és Kosztolányi Dezső Harsány kiáltások tavaszi reggel című versének példáján követjük végig, milyen jelentéstöbblettel járulhat a forma a szavak szintjén közvetített tartalomhoz. Radnóti December című versében feltűnő a szavak jelentése és a vers hangulata közti ellentmondás. A költemény félelmetes, embertelen világa bizonytalanságérzést kelthetne. Ezek a balsejtelmű szavak mégis inkább mérhetetlen nyugalmat árasztanak, meleg és puha érzetekkel társíthatok. Hogy megfejtsük a vers titkát, a mélyszerkezetbe kell tekintenünk, mert itt oldódik fel a költemény szavainak és asszociációs körének ellentmondása. A vers három hasonlatból épül fel. Meghökkentő az első, a déli nap teliholddal való azonosítása. Összekuszálódott időérzékelésre enged következtetni, előrevetíti az elmúlás gondolatát. A második hasonlat,a köd lomha madárral való azonosítása őrzi az első hangulatát. A „sejlik” szóalkotás asszociációs mezejébe beilleszthető a köd és a lomha madár hangulata. A lassú leszállás az idő múlását idézi fel, a térbe transzponálva. Az első kettőnél érdekesebb a harmadik, rejtett hasonlat. A sötétben átsuhogó angyal és a nesztelenül közelítő halál az olvasó tudatában összeadódik. Ennek több oka is van: A költemény három szava kiemelt helyet foglal el. ,A nap” és az „angyal” szó át- hajlással hangsúlyos, sorkezdő helyzetbe kerül, a „halál” pedig késleltetve van a szórendcsere miatt. Mindhárom szó váratlanul éri az olvasót. Ezen kívül összeköti őket magánhangzó-készletük és a fény-árny illetve fekete-fehér színhatás: Tiszta szívvel és örömmel ajánlom a Tisztelt Olvasónak tanítványom 1993. májusában általam értékelt évfolyamdolgozatát, melynek szóbeli változata a JPTE Irodalomelméleti Tanszékén 1992-ben meghirdetett szemináriumon hangzott el a tematikában általam adott címmel. Szerdahelyi István Költészetesztétikája nyomán a forma tartalomkifejező funkcióját és példaként - többek közt - e két vers ritmikai- és áthajlásos szerkesztésmódját Szegeden húsz, Pécsett tíz éve tanítom, a versek ritmikai különlegességére volt tanárom - ma kollégám és a Tiszatáj szerkesztőségi elnöke: Vörös László hívta fel a figyelmemet 1974-ben tartott verstani előadásain). Sok hallgatóm emlékezhet előadásaimra, számosán referáltak is e témából, Klujber Anita évfolyamdolgozata azért foglal el sajátos helyet e munkák közt, mert új szempontot is adott, a „hóesés", az „alászállás”, az „életindexek” elemzési lehetőségét. Az évfolyamdolgozatra magam is hivatkoztam a Tiszatáj 1994. szeptemberi diákmellékletében és könyvem (Modern hagyomány. Lord, 1995.) „Kettétört hexameterek” című fejezetében. Az eredeti évfolyamdolgozatot bocsátom most útjára szeretettel a tanítvány és tanára vállalt-vál- lalható kölcsönösen - nem illetéktelen áthallásaival együtt. Szigeti Lajos Sándor 69
