Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Méhes Károly: Férfiember alibi-naplója

Méhes Károly

Férfiember alibi-naplója

•• Október 21.

V/ gyeletből haza.

Mire is ügyelek? Kire? - ez utóbbiról nem is szólva! Főleg, hogy lassan az egyszer használatos fecskendőket is kifőzzük és újra használjuk a nagy ínségben. De lehetek-e én mindenkinek az élő lelkiismerete?

Elhatároztam, ha másra vágyom, végre valami mást is fogok csinálni. Mint aki ráér és mint akinek ez a természetes állapota, ez egyszer felelőtlenül sétáltam, magamban andalogva.

Milyen édesen, melengetőén tud sütni a nap még ilyenkor is, pedig már október vége felé járunk. Augusztus utolsó hetében megérkezett az ősz, esett, fújt - elborzadtam, mi következik több, mint fél éven át, minő büntetés csak azért, mert előzőleg néhány hétre gond, törődés, fázás nélkül tölthettem időmet.

Leginkább mégis az aggaszt, hogy semmit sem tudok csinálni megelégedéssel. Egyik nap másik után úgy telik, mint a lúdtalpbetétek illenek egymásra a boltban - ma vettem két párat, állítólag nemcsak a harántemelés miatt hasznos, hanem különleges anyaga magába szívja a lábszagot.

Néha attól félek, ez a napló is csak pótszer, kábítószer, tüntető bizonyíték, hogy íme, mégiscsak csináltam valamit a nap folyamán, vettem a fáradságot, leültem és minden kesze-kusza gondolatomat összeterelve megírtam (megírom) ezt, és akkor van valami.

Persze, egy napom, ami körülöttem zajlik velem együtt, erről mit se tud, egyszerűen elkezdődik reggel és befejeződik este. A világ egészen biztos nem kilátástalan, nem nyavalyog, talán még enyhe gondjai sincsenek. Elvégre nem kérdés, miképpen keljen a nap, miképpen fújjon a szél, és nem hivatalos, adminisztratív úton szólítják fel a holdat, hogy x óra y perckor jelenjen meg az égen.

Elcsábított a naplóírás, mert azt remélem, hogy minden felesleges komolykodást, erőltetettséget mellőzve tán lehetséges tökéletes naplót írni. Ami nem irodalom, nem satnya filozófia, hanem szabadjára eresztett gondolatáradat, még ha más napokon csak vékonyan csöpörészik is, de mindenképp kristálytiszta, folyékony és természetes. (Ezek a hármas jelzők, megfigyeltem, azért alkalmasak, mert mint egy szék is három lábon áll meg a legtökéletesebben, egy síkot képezve, leírva is három szóval lehet a legkedvezőbb hatást elérni, „megvilágítani”).

Kicsit jobban is érzem magam máris. Kész vagyok három és fél oldallal. Meg- megreccsen a bútorok lelke, érdekes gondolat, vajon mi motoszkálhat bennük? A kóc próbálja-e kibogozni szálat a matracokban, a könyvek folmondják-e ma21