Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - V. Király István: A titok és cserebomlásai a szocializmusban
Most az a kérdés vetődik fel, hogy vajon ezeknek a „nem nyilvánosságnak szánt adatoknak és információknak” a titkossága asszimilálható-e a „szolgálati titkokéval”, vagy pedig tulajdonképpen ők egy viszonylag elkülönült titokréteteg képeznek? Erre a kérdésre a Btk kommentált kiadásában (1975-1977) találjuk meg a választ.4 Azt a bűntényt kommentálva, amelyet az olyan adatoknak a közlésével, illetve illetéktelen birtoklásával követnek el, amelyek nem voltak államtitkokká nyilvánítva és amelyek tehát csak szolgálati titkok illetve nem eleve a nyilvánosságnak szánt információk lehetnek, a következő lényeges pontosítást hozza: a bűntény elsődleges és közvetlen szenvedő alanyaként egyenesen a román államot határozza meg és csak másodlagosan azt az intézményt vagy szervezetet, amelynek az adatairól vagy az iratairól szó van. Hasonló szellemben kommentálják a „Szolgálati, illetve a szolgálattal kapcsolatos bűntények” eseteit is, hiszen kijelentik, hogy: ,AZ államtitkok elárulásával egyenértékű azoknak az adatoknak vagy információknak az elárulása is, amelyek bár nem képeznek államtitkot, mégsincsenek a nyilvánosságnak szánva” (II. kötet 82. o.) Ezzel tökéletesen egyezik a gazdasági titok elárulásának a bűntényének az értelmezése. A kommentátor egyenesen ezt írja: „nem bizonyos” gazdasági tevékenységről van szó, hanem bármilyen gazdasági tevékenységről, hiszen csak bizonyos adatok és információk elárulása a nemzetgazdaság bármelyik ágazatában (kereskedelem, ipar, pénzügy stb.) lehetésges” (uo. 343. o.). A nem nyilvánosságnak szánt adatok és információk titok-helyzetére vonatkozó fentebbi kérdésünkre tehát a válasz a következő: mivel a szolgálati titkoknak az államtitkok általi bekebelezése sohasem tűnt el, és mivel a szolgálati titkok tulajdonképpen sohasem asszimilálták a nem nyilvánosságnak szánt adatokat, ez utóbbiak titok-státusza nem más, mint a szolgálati titkoknál alacsonyabb fokozatú államtitkoké. Más szóval: minden terminológiai különbözőség ellenére, a társadalomban szorgalmazott titokfajták csupán az államtitkok különböző rangfokozatai! Továbbá, a terminológiai közelítés révén, amelyet a Btk 1973-as kiadása az „államtitok” és a „hivatalos okirat” között vezet be, azáltal, hogy ez utóbbit tulajdonképpen minden, a társadalomban legálisan működő szervezetre és intézményre ki- teijeszti, ez a törvénykezés a tipikusan szocialista módon államtitokként rögzült titokkategóriának egy határtalan horizontot nyit meg. Ennek megfelelően a törvénykezés a titkokat nem is a tartalmukra való tekintettel szabályozza, hanem kizárólag azok bebiztosításának az irányában. Következésképpen ennek a (nyilvános) törvénykezésnek a lényege az, hogy ő nem más, mint magának az államtitoknak a nyilvános tilalomformája. Vagyis, éppen ez a nyilvános tilalomforma az, amely révén és amelynek a védelmében a titok a nyilvánosságban megmutatkozik és szét- teijed. Ez az oka annak, hogy a törvénykezés tartalmilag ennyire üres. De éppen az így megteremtett és a nyilvános szabályozók és tilalmak álarcaival bekerített űrben nyílik meg a titkos határozatok, utasítások és szervezetek számára az a határtalannak bizonyuló tér, amely végül is teljesen kisiklik annak a nyilvánosságnak a felügyelete alól, amelyet az tulajdonképpen megcéloz. Azonban, megnyitván a társadalomban az államtitkok különböző fokozatainak a szinte határtalan terét, a szocialista román állam nem pusztán a titok állami mono4 Codul Penal al Republicii Socialiste Románia. Comentat si adnotat. Partea speciala. I-II. kötet. Bukarest. 1975-1977. 78
