Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - V. Király István: A titok és cserebomlásai a szocializmusban
bályozó a titoknak két kategóriáját különíti el: az államtitkokat és a szolgálati vagy munkahelyi titkokat. Most azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen viszony van a titkok e két kategóriája között, és hogy hogyan alakult ki ez a viszony, de azt is meg kell szemlélni, hogy milyen irányban fejlődik az tovább? Könnyítésképpen az elemzést a második vonatkozással kezdjük és a Büntető Törvénykönyv egymást követő kiadásait tanulmányozva végezzük el. Az 1948 februárjában újraközölt román BTK tartalmaz egy paragrafust — az 506- at -, amely a engedélyezett ipari és kereskedelmi titkok elárulásának a bűntényére vonatkozik. Ezeket a titkokat a paragrafus egyértelműen úgy kezeli, mint a gyártás és az üzlet szakmai-szolgálati titkait. Azonban 1953-ban, a 202-es rendelet révén, ugyanaz a paragrafus rendkívül jellemző irányban módosul. Az ipari és a kereskedelmi titkok, egyértelműen államtitkokként asszimilálódnak. A törvénykezés módosulásának ezt a szellemét tovább mélyíti egy másik, ugyancsak 1953-ból származó határozat — az 506-os -, amely az ide vágó bűntényeket az egyébként is titkos katonai bíróságok hatáskörébe utalja. Az 1953-as módosítások nyomán a szolgálati és munkahelyi titkok tehát voltaképpen nem azon szolgálati körzet révén határozódnak meg, amelyekhez tartoznak (ipari, kereskedelmi stb.), hanem a Btk azokat már alacsonyabb fokozatú államtitkokként kezeli. A büntető törvénykezés későbbi módosításai nem csupán megőrzik, hanem tovább mélyítik ezt a tendenciát. A Büntető Törvénykönyv 1968-as kiadása ezért már egy és ugyanazon paragrafusban határozza meg az „államtitkok” valamint a „hivatalos okirat” terminusokat. De, mit is jelent a „hivatalos okirat”? Hivatalos okiratnak tekintünk — szögezi le a paragrafus - bármilyen olyan iratot, amely valamilyen közintézménytől származik vagy egy ilyen intézményhez tartozik. De mit jelent akkor a „közügyi” terminus? Az gyakorlatilag nem más - mondja a 145. paragrafus - mint minden, ami az állami szervezeteket illeti valamint bármelyik olyan szervezetet, amely egy társadalmilag hasznos tevékenységet folytat és amely a törvénynek megfelelően működik. Tehát az államtitkoknak úgy a besorolása, mint a terminusoknak a jelentésbeli pontosítás révén a Btk. 1968-as kiadása az „államtitkok” terminusának az értelmezésének egy olyan horizontot nyit meg, amelyet éppen a szélessége, a tágassága jellemez. Az így megnyílt horizontban halad azután előre a Törvénykönyv 1973-as kiadása is. Ez már 6 hónaptól 5 évig teijedő börtönbüntetéssel sújtja azoknak az adatoknak és információknak a közlését is, amelyek, bár nem képeznek államtitkokat, mégsincsenek a nyilvánosságnak szánva. Hasonló szellemben fogalmaz a 298- as paragrafus is, amely a „gazdasági titok” megnevezés alatt minden további nélkül a „nem nyilvánosságnak szánt adatokra” vonatkozik. De mi is ezeknek a „nem nyilvánosságnak szánt adatoknak” a helyzete az államtitokhoz, valamint a szolgálati titkokhoz viszonyítva? Azt az irányt, amelyben ezt a viszonyt értelmezni kell valójában már a paragrafus megnevezése is megmondja: „gazdasági titok”. Más szavakkal: minden adat, amely nem eleve a nyilvánosságnak van szánva, automatikusan titokká válik, még akkor is, ha azok nem voltak kimondottan sem államtitkokként, sem pedig szolgálati-munkahelyi titkokként minősítve. 77
