Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - V. Király István: A titok és cserebomlásai a szocializmusban
V. Király István A titok és cserebomlásai a szocializmusban 4 A. ^Lz emberiség egész története során még sohasem került olyan mély, átfogó, részletekig hatoló és tartós kapcsolatba a titokkal, mint ahogyan az a „létező szocializmus” országaiban és évtizedeiben megesett. Ezért a titok jelenségét és témáját a szocialista társadalmakban a maga egész mélységében kell megragadnunk. Hiszen nemcsak mondjuk az államtitkokká kinevezett adatok mérhetetlen tömegéről és nem is pusztán a titkosrendőrségek gátlástalan hatalmáról van szó. Hanem arról, hogy ezekben a társadalmakban a titok az egész társadalom berendezkedésének és mindennapi működési mechanizmusának az egyik lényegi elemévé lett. Hogy tehát a szocializmusban a titok nem egyszerűen bizonyos és szakosított intézmények (pl. a titkosrendőrség) és nem csakis meghatározott konjunktúrák (pl. a proletárdiktatúra) részleges illetve időszakos gyakorlata, hanem e társadalom globalitását szervező állandó kategória lett. Ezért szinte nincsen a társadalmi életnek egy olyan területe - a politikától a gazdaságon át egészen a kultúráig; a közélettől egészen a magánéletig -, amelyet valamilyen módon ne érintenének, irányítanának illetve szerveznének, bizonyos eltitkolt elvek, döntések, utasítások és felügyeletek, valamint azok a mechanizmusok, amelyek az efféle létmód működtetéséhez elkerülhetetlenek. Ezek a társadalmak annyira magukévá tették a titok kategóriáját és gyakorlatát, hogy valószínűleg sohasem fogjuk a történetüket megérteni anélkül, hogy meg ne vizsgálnánk azt a helyet és szerepet, amelyet bennük a titok elfoglalt. Ez a történelem azonban nem más, mint a közelmúltunk. Vagyis éppen az a közeg, amelyben jelenlegi arcélünk, kinézetünk alakult, formálódott ki. A titokról elmélkedni, a titok kategóriáját tanulmányozni ezért csak részben pusztán akadémiai kérdés, hanem voltaképpen egy olyan probléma, amely felszabadító önmegértésünket is érinti. Nem mindegy tehát, hogy mit értünk meg belőle, és az sem, hogy milyen álláspontra jutunk vele kapcsolatosan. 1.) A „volt titok” De hogyan is lehet tanulmányozni olyasvalamit, ami meghatározás szerint el van zárva, el van rejtve és el van tiltva? Hiszen a titok éppen azért titok, hogy ne férkőzhessen hozzá akárki, vagy bárki! Ebből is kitűnik, hogy a titok, már tematikaként is, eleve egy olyan sajátos módszertani helyzetbe hozza a róla elmélkedő szubjektumot, amelyet neki a legkövetkezetesebben tudatosítania és problematizálnia kell. Mit jelent tehát „tanulmányozni” a titkot, „elmélkedni” a titok kategóriájáról akkor, ha világos az, hogy a titokba nem lehet csak úgy behatolni és hogy a titok tartalmát sem lehet csak úgy megkaparintani? A legáltalánosabban szemlélve, a titok tartalmaihoz a következő utak vezethetnek: a beavatás, az árulás, a felfedezés és a feltörés. Lássuk, mit is jelentenek ezek? A beavatás lényegében nem más, mint a titoknak titokként való átadása, vagyis 69
