Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (Második rész - Fordította Szenyán Erzsébet)
Ha az utóbbi húsz évet nézzük, láthatjuk, hogy a legvéresebb harcok gyakran a tömegtájékoztatás ellenőrzésének megszerzéséért folynak. Az 1989-es román forradalomban vagy Litvániában, Tádzsikisztánban, a moszkvai puccs idején a televízió épületéért harcoltak, ami azt jelzi, hogy a hatalom a hagyományos politikai központokból átkerült a televíziós központokba. Az érzelmi tényezők bizonyára meghatározó szerepet játszanak a felkelés vagy forradalom kitörésében; az emberek úgy érzik, hogy túlságosan régóta használják ki és alázzák meg őket. És ez lesz az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. Abban a pillanatban kezdődik el minden, amikor elhangzik ez a két szó: »Elég volt!« A társadalmak vételenül türelmesek, stabilak és készek várakozni. Hajlamosak a fennálló status quo megőrzésére. Csak amikor már hosszabb ideje tart a szenvedésbe való beletörődés, akkor következik be a döntő, nagyon emocionális pillanat, amelyben a társadalom kimondja: »Elég!« A forradalmat megelőző legfontosabb pozitív érzés a remény. A szerencsétlenség az, hogy mindig sajátos, naív reménykedés ez abban, hogy a helyzet jobbá válik. A forradalmi pillanat akkor következik be, amikor az emberek azt mondják: »tovább már egy napot, egy órát sem várhatunk, ennek véget kell vetni!« És ekkor a helyzetnek mágikus módon, hirtelen kell megváltoznia, közvetlenül, 180 fokkal. Az emberek várják az első és mindjárt totális változásokat. Ez az azonnali javulás, természetesen, sosem következik be. S ily módon minden forradalmi frázis illúzióvesztéssel végződik. Mindig ugyanaz a logikai folyamat zajlik le: nagyon hosszan tartó türelem, forradalmi robbanás, türelmetlen, irreális, naív és őrülten emocionális elvárások, amelyeket nem lehet kielégíteni. Ezután következik a csalódás. Amikor az emberek gyülekeznek, érzik saját erejüket. Semmiféle ésszerű magyarázat nincs arra, hogy miért gyűlik össze adott pillanatban millió ember egy téren anélkül, hogy valaki is hívná őket. Egy nap, és hirtelen millió ember igyekszik ugyanarra a helyre. Miért? Az a fontos, hogy tudatosítsuk magunkban a forradalmi robbanás döntő pillanatának titkát, sőt, metafizikáját. A krízisektől gyötört társadalomban a fordulathoz szükséges összes feltétel jelen van. Elméletileg a forradalmi felkelés minden feltétele adott, mégsem robbannak ki forradalmak. A forradalom ritkaságszámba megy. Mi kell a forradalom kitöréséhez? - ez az a kérdés, amelyre nincs felelet. A társadalmi krízis évekig, évtizedekig elhúzódhat, mígnem hirtelen, egy bizonyos január bizonyos hétfőjén elkezdődik. Miért nem kedden? Miért nem egy hónappal korábban? A társadalmi fejlődés általános logikájában fölfigyeltem olyan pillanatokra, amelyeket nem lehet racionális vagy szükségszerű pillanatokként megmagyarázni. Váratlanul meghökkentő jelenségbe botlunk. Post factum keressük a magyarázatokat: rossz volt a gazdasági helyzet, a rendszer korrumpálódott, stb. De számos korrumpálódott rendszert ismerünk, amelyekben viszont nem tör ki forradalom. Respektálnunk kell a történelmi pillanat irracionalitását. Hasonló a helyzet a háborúval is. Néha egy jelentéktelen esemény képes kirobbantani. Néha számtalan jelentős esemény történik, ezek azonban mégsem vezetnek háborúhoz. Ebben az alkímiában a valódi kezdet titokban marad. Cyprian Kamil Norwid, a nagy XIX. századi lengyel költő és filozófus mondta, hogy a nép, a tömegek képtelenek az absztrakt gondolkodásra. Nevekben, személyekben, alakokban gondolkodnak, csak így tudnak összeszerveződni. Ha felbukkan 43
