Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (Második rész - Fordította Szenyán Erzsébet)
Arról, hogy hogyan halnak meg az emberek a fronton, nem lehet egy komfortos szállodában, a harcoktól távol írni. Honnan tudhatom, hogy milyen a helyzet az ostromgyűrűn belül, milyen körülmények között zajlik a harc, milyen a katonák fegyvere, öltözéke, mit esznek, mit éreznek? Meg kell értenünk más emberek méltóságát, el kell fogadnunk erőfeszítéseiket, osztoznunk kell azokban. Nem elég csak az életünket kockáztatni. A legfontosabb, hogy tiszteljük azokat az embreket, akikről írunk. Abban, hogy mindig kész vagyok kockáztatni, van talán egy kevés kamaszos kivagyiság is. Amikor pilóta álruhában, egy orosz gépen rejtőzve Hegyi Karabahba repültem, tulajdonképpen biztos voltam abban, hogy a katonák fölfedeznek. Az az akció alapvetően kivitelezhetetlen volt. Ha elkaptak volna, »repülőgép eltérítés kísérletével« vádoltak volna, s ezért a főbűnért az orosz törvények értelmében halál- büntetés jár. Valószínűleg nem ítéltek volna halálra, de az biztos, hogy börtönbe kerültem volna. Amikor aztán mégis sikeresen végződött minden, elégtételt éreztem: »Megint sikerült!« Ez egyfajta játék. A végletes feszültség légkörének igénye mélyen gyökerezik bennem. Kihívás nélkül egykedvű lomhaság lesz rajtam úrrá, és képtelen vagyok írni. 1955-ben, amikor elvégeztem a történelem szakot, szerettem volna továbbra is kapcsolatot tartani a történelemmel, de kevésbé akadémikus módon. Szerettem volna tudni, hogyan születik a történelem, mi az, ami történelemmé válik. És éppen századunk közepén ébredt föl a harmadik világ. Ez rendkívüli történelmi jelenség volt. A XX. század egyedülálló volt a maga nemében nemcsak a totalitarizmus tapasztalata szempontjából, hanem a harmadik világ megszületése tekintetében is. Ha a század első felének politikai világtérképét a század második felének világtérképe mellé tesszük, két teljesen más világot látunk. Az első térképen a világ hierarchikus rendet mutat. A Földet néhány független állam uralta, a világ többi része gyarmat, félgyarmat és dominium volt. Minden egy Nyugat-Európa és az USA által irányított struktúrának volt a része. Manapság egészen más világot látunk. Közel 200 független államot figyelhetünk meg, gyarmatok, félgyarmatok, protektorátusok nélküli térkép fekszik előttünk. Nem a dolgok tényleges, materiális állásáról beszélek, de formálisan és jogilag a mai világ független világnak nevezhető. Nekem megadatott az a szerencse, hogy saját szememmel követhettem ezt a jelenséget újságíróként, utazóként és történészként. A független harmadik világ születése rendkívül gyorsan ment végbe. Egyedül 1962-ben 17 független állam jött létre Afrikában. A függetlenségi mozgalom szorosan kapcsolódott egy másik tömegmozgalomhoz: a falusi lakosság városokba történő vándorlásához. Az emberek a függetlenségtől életszínvonaluk közvetlen javulását várták, és úgy gondolták, hogy ezt csak a városban érhetik el. És bizonyos értelemben ez valóban így is van. Aki mostanában jár Afrikában, saját szemével láthatja a különbséget. Amikor falun beköszönt az éjszaka, teljes sötétség uralkodik mindenütt; az embereknek egyszerűen nincs pénzük világításra. Nincs tüzelőfa, hiszen az erdőket már kivágták. A főzés is gondot jelent. Egy kisvárosban ezzel szemben már látni néhány lámpát, van egykevés elektromosság. Ez jobb életminőséget jelent. így van ez mindenütt Afrikában. Falun nincsenek utak. Nyáron ez még csak elviselhető, de az esős évszak borzasztó. Az emberek ruhája folyton nedves, örökké sárban caplatnak. Tömegesen szenvednek reumában és más betegségekben. Még a trópusi területeken is, ahol az esős évszakban meleg van, ott is kínszenvedés a komfort teljes hiánya, a sok betegség. A városokban viszont akadnak kikövezett utak, és járdákat is látni. Apró kü41
