Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Szikra János: Vándor ég alatt (versciklus)
Szikra János Vándor ég alatt Adagio Teli az éjszaka nesszel, zörejjel. Most indulnak a sünök, csigabigák, Szarvuk szemére árvaságod tűzve, pendítsd meg, költő, újra a szitárt. Daróc Furcsádnak, néznek. Örülnek. Félnek. Csillagszögekkel általvert kabát - tízezer éve nincs hova mennem. Egyetlen sejtben sem leltem hazát? Magányom falához csapva Vasvári István versére Már hullik az éjszaka vakolata, mállik. Társaim nélkülem kószálnak a salétromfény alkonyaiban Szabad vagyok Kibiztosított ernyőm alatt, magányom falához csapva mennék, maradnék - mint rívó barom, mit nem vár gazda. 32
/
