Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve (részlet)

márvány asztallap Liza új lakásában. Akkora, mint egy teniszpálya, a színe is tenisz­pályás, jól mutat majd rajta a húsos spagettivel telt üvegtál. Liza olívaolajat önt a lobogó vízbe, aztán beletördeli a durumbúzából készült tésztát, s mire megtölti borral a poharakat, meg is főtt az étel. Igen, állapítom meg félhangon, miközben a kőlapon koccan az edény, a házi­asszonyunkhoz illő, dekoratív a helyzet. Talán ezt az olasz helyzetet kirakhatnánk a borítóra. dippold- a rovatvezető - húga ripakodik rám, leteremt, mint egy a sok vendég közül, amiért hangosra csavarom a CD-lejátszó mikrofonját: valójában az ő éles hang­ját akartam zenei dallamokba takarni. Róma, 1993. december 14. lesz olyan nap, nem kell évtizedeket várni rá, amikor mást sem hallatsz, mint dió­kopogást. A dióhullás hangját: leszakad egy zöld burokba foglalt csontgömb, ne­kiverődik és megreccsen a barna kérgű ágakon s rögtön meg is nyílik, hogy mire immár különváltan hull alá a csonthéjas mag és húsos burka, figyelni lehessen azt a zörejt, amely a harmatnedves, sárga diólevélavarból hallatszik ki rögvest. Az érkezés, igen, a megérkezés zaja az, és az indulásé. Mert az avarból, dióle­vélszag kabátjában füstnyurga alak áll fel és lép ki, imbolygó léptekkel nekiin­dul a hegyoldalnak, hogy utolélje a gerinc túlsó oldalára kúszó őszfényt. diópáccal készült rajzokat nézegetek az utca egyik kisgalériájában, lényegtelen anzik­szok, buta tekintetű figurák keresik maguknak a helyszínt, kút-szimpóziumot tartanak a verebek, antik szerelmi légyott, fotóbrancs, de a festék: az igen! Ér­tem, hogy Borsos Miklós milyen okból vezéreltetve festette az Amót diókivonat­tal, s értem, hogy ha már kirohantam a galériából, akkor miért a Teveréhez in­dulok, s miért mázolgatom át a folyóparti látványt lazúros, barna színsávokkal. Aztán Szabados Árpád jön, jön az ékszerészek dús templomából, barlangsötét foltokat helyez a városi tájba, beléhelyez egy (vagy több) szerkezetet, odabigy- gyeszt néhány ripacskodó pinát és kókadt faszt; eközben észre sem veszem, né­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom