Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve (részlet)

hány lépéssel mögöttem, a folyópart falánál eldőlve fiatal, csupasz pár toszik, sikong, és hörög, és élvez, s összpontosítva figyeli őket a túlsó partról a helyszín.

homlokán

az isteni ihlet szarvacskái: s lényegtelen, hogy mindez a hibás szövegolvasat következménye. Elég ha valamit rosszul értelmezel, máris van következménye, épület kerül és eszme is rá, belé,hozzá. Szép vircsaft, állapítja meg és vizslatja a sereges bámészokat, akik elébe állnak, őt nézni, a tévest, hiába mutat át a kisá- zsiai láncokra, a fémvázakba helyezett fehér liliomcsokrokra, a megfolyt festé- kes keretű barokkra, tovább vizslatják a szépségét, a konokságát, azokat az arasznyi, csálén kunkorodó szarvacskákat a fején, amellyel böködi a pökhendi rendet.

sejteni

lehet előre (utólag?), ez az Isten csak valaha volt (lehetett) házigazda: most, itt nem egyéb nagyhatalmú élősködőnél, amely rászívta magát, amint az idézetek is mutatják, a szöveg testére, és mint hat csíkú pióca, szívja magát tele a szövegvérrel. Parazita lény, igyekszik jelentéses, egyértelmű lenni. Pontosan tudja, hogy figurális lett, és ehhez, de csak ehhez, megvan az akarata. Ezért nem képes elillanni.

oda és vissza

lopkodjuk a jelentést a Villa Borghese előtt. Nem tulajdona a papírdobozban alvó, borostás, sovány férfinak, ez rögtön kiderül, ahogy a paravánok labirintusának szívében, a sárga fényeket elnyelő párában rábukkanunk. Hol a szöveg mondja ki, hol a szöveg szerzője, hol meg a szöveget olvasó, ez tudható... Ezért nem folytatjuk.

De hogy rongyos kabátba burkoltan az öreg Isten feküdt volna a kartondobozban, tudatalattijában valami álommal, hát az nem fejthető még meg semmi de- konstrukcióval sem ebből a nyolcvan szavas szövegből.

az etruszk

gyűjtemény: felliniáda. Összeálltak a terrakotta szobrok, eszközök, edények,hogy megcsinálják a maguk jövőjét: kitalálták a Mestert, aki szépen filmmé másolja át azokat a jeleneteket, amelyek közben ők, a szobrok, az edények, az eszközök, s természetesen a freskók létrejöttek, s itt-ott az is becsempéssze a filmjelenetekbe, mely égi és földi szerelmetes dolgokat ábrázolják a tárgyak.

Aztán kivártak néhány száz évet.

20