Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - Balassa Péter: Nádas Péter 1979-es Leírás kötetéről - 1996-ban
narrátor beszédhelyzetének lebontó problematizálása, pl. a Homokpaciban, olykor visszaköszönve a Bárány metafikciós rétegének, illetve a Klára asszony... tege- ző/magázó lebegésének: „Bizonyos idő után zavarja az embert ez a sok én, ez az örökösen ismétlődő első személy. Azt mondja mondom A. - nak:„ Vagy: „Nevezzük A. - nak, aki nem sejtheti, hogy ez az álommese csak azért kell, hogy elhallgathassam, elhallgathassa azt a másikat, azt a lényegesebbet, amiről nem beszélhet beszélhetek; ... Itt kereng körülötte az elérhető elérhetetlen. Itt kereng körülöttem az elérhető elérhetetlen. A tolmács nehezen fogalmaz. Felnéz a levelezőlapról.” „Az ott egy zsidó.” Pár sorral lejjebb ugyanis megjelenik az önéletrajzi írásokból ismert dédapa, Mezei Ernő alakja is, jelezve a bonyolult nyelvi eltolások mélyén rejlő közvetlen eredetkereső intenciót (melynek feszültsége majd a családregényben robban ki igazán jelentékeny): ,A dédapám volt az első zsidó, aki mandátumot szerzett a parlamentben. Állítólag.” (Kiemelés — BP) A metafikció része a tükör mint tárgy és mint megértendő szellemi probléma, mint megismerési és félreismerési eszköz, mint nárciz- mus és önismeret metaforája, mint a test egyre pontosabb érzékelése, leírhatóságának kerete, határa (a nézőpont vibrálása az egyes szám elsőtől a harmadikig és vissza), ami a nézés formakérdésével kapcsolódik össze:,Állok a tükör előtt, s nézem az arcomat. Jó lenne egyszer valakinek a szemével... Nem attól félek, hogy benéz valaki, hanem attól, hogy benézhet.” Az optikai és a látás-metonímiák, a metaforikus tükör-képzetek, amelyek tárgyként, mondattípusként, szemléleti formaként — olykor filmnovellában is fogalmazva, mint pl. a Vonulás címűben, egyaránt igen fontosak Nádas egész művészetében, s bizonyára elválaszthatatlanok attól az életrajzi ténytől, hogy fényképész szakmunkásként kezdett dolgozni, majd fotóriporterként „tüköraknás” géppel folytatta működését, mondhatni érzékelési Erziehungja elsősorban vizuális. (A Talált cetli egyes korai írásainak tanúsága szerint igen érzékletes és konkrét „víziót” élhetett meg riporterként az ország valóságáról.) A fényképezés gyakorlata és gyakorlása, melyből filmmel kapcsolatos munkái is következtek, jelentős mértékben alakította, formálta Nádas poétikáját, írói-vizuális szemléletét, narratív gondolkodásmódját. A Leírás kötetnél kell szemügyre venni a Vonulást, közvetlen stiláris-szemléleti-összefüggésük miatt. Első filmnovelláját, melyet 1973-ban írt, Kézdi Kovács Zsoltnak, s amely 1995-ben megjelent, az 1992- ben, Monory M. Andrásnak írt A fotográfia szép történetével együtt, 1974-ben - a Bibliográfia 1961-1994. tanúsága szerint 555. szám alatt - követte az előttem ismeretlen Elfojtások című is, amelyből ugyanúgy nem készült film, mint a kötetben megjelentekből. Nádas Péter filmművészeti pályafutása, mely elválaszthatatlan a magyar filmnek az 1950-es évek végétől a hetvenes évek közepéig betöltött centrális kulturális és politikai mondandót is hordozó általános szerepétől, jelentőségétől, egész munkásságában mellékes, de egyáltalán nem jelentéktelen szerepet játszik. O írta a Holt vidék című Gáli István-film forgatókönyvének dialógusait, továbbá néhány esetben konzultánsként szerepelt magyar filmek stáblistáján, a Talált cetliben, pedig filmről szóló cikket, megjegyzéseket is olvasunk. A filmezés kulturálisszemléleti fontosságát mutatja a korszakban Mészöly Miklós nagy műve, a Film is, Makk Károly, Hernádi Gyula, Sántha Ferenc, Jancsó Miklós akkori művei, a Belvárosi Kávéház asztaltársasága, továbbá annak a szellemi-írói körnek a befolyása Nádasnak a hatvanas/hetvenes évek fordulóját jellemző gondolkodására, amelyet összefoglalóan „Vigilia-asztal”-ként tart nyilván az irodalmi hagyomány. Ehhez az akkori Közép-Európában paradigmatikus lengyel film-kultúra közvetítésében olyan nagy szerepet játszó Kerényi Grácia, Nádas személyes barátja is oda tartozott, virtuális asztalfojén előbb Rónay György, a francia reformkatolicizmus és zsinati kereszténység közvetítője, nagyformátumú hőmmé de lettre-je, majd később 72
