Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6. szám - Balassa Péter: Nádas Péter 1979-es Leírás kötetéről - 1996-ban

Doromby Károly ült. Ide tartozott Ungváry Rudolf, illetve a polonista Pályi András, maga is fiatal novellista, továbbá messzebbről nyilvánvalóan idesugárzott Pilinszky János szellemi, lelkiségi, írói jelenléte - aki például Simone Weil és Robert Wilson közvetítője is, még messzebbről, de érezhetően Nemes Nagy Ágnes költészetének metafizikus feszültsége, sajátos ’’geometrizáltsága” és paradigmatikus tartása. A Vonulás című filmnovellán kétségtelenül nyomot hagyott a hatvanas évek lengyel filmművészeti és irodalmi paradigmája. Tartalmilag, módszerben például úgy, hogy e keresztény történeti metaforák a létező szocializmus allegorizáló bírlatát szolgálták, illetve úgy, hogy a Mater Johanna vagy a Hamu és gyémánt, hogy a legfontosabb, részben parabolikus korabeli lengyel példákat említsem, szintén ott vannak a Vonulás vizuális emlékezetében, miként Jerzy Andrzejewski művészete, akinek 1973-ban magyarul már olvasható volt A paradicsom kapui című regénye, amely a filmnovella közvetlen irodalmi mintája, illetve amelynek sok ponton egyenesen a parafrázisa. Ennek a gondolkodás- és beszédmódnak legjellegzetesebb képviselője nálunk a méltatlanul ritkán emlegetett Pályi András kitűnő novellisztikája (a hetvenes évek első felében született Tiéd a kert című kötetének még elemzésre váró darabjai) és későbbi írásai [lásd Nádas Péter utószavát az 1996-ban megjelent gyűjteményes kötethez: Éltem másutt, Túl (Kalligram, 1996.)]

A Vonulásnak számos mozzanata hatástörténetileg előzménye is a nyolcvanas években megjelent Éltem című Pályi-kötet Másutt című hosszútörténetének, amely Avilai Szent Terézről, látomásainak blaszfémikus poétikájáról-szemantikájáról szól, szuggesztív erővel s a hivatalos katolicizmussal élesen szembenálló radikalizmussal. A filmnovella előzékében, az 1995-ös kiadásban Nádas közli a szövegben idézett művek szerzőinek nevét, s ez csak megerősíti a fenti hatásösszefüggéseket. (Avilai Szent Teréz, Johannes Cassianus, a Gesta Romanorum című gyűjtemény, a Magyar-Latin Misszálé, illetve odaírja: „A lengyel és olasz nyelvű szövegrészeket Kerényi Grácia fordította.”) A szövegben jelöletlenül idézi többek között a Galatabe- liekhez írt Pál-1 évéiből 3,28-at, amelynek második tagmondata viszont idézet a Já- nos-evangélium 17,20-21-ből („Mindnyájan legyenek egy”). Ez az Eggyel kapcsolatos felszólítás és könyörgés az Isten országának eljövetelét jelző földi egységre/egységért majd újra tárgyaltatik új variációban az Egy görög változatának előtérbe kerülésekor, mint a „másikká válni”, a „kilépni önmagámból”, illetve a nemek egységének, megszűnésének vagy az erre való visszaemlékezésnek a platóni motívumköre, mint az érzékelés unió mysticája a nagy regényen és az erosz-tanul- mányon át mind a mai napig készülő textusokban, változatlan intenzitással. E szöveghely közelében szintén először jelenik meg az „Isten tenyerén” motívuma-állapo- ta, tovább a test/lélek antinómiájának vagy dialektikájának, vagy egy-ségének, a keresztény dualizmus meghaladásának érzéki és etikai drámája is. A kereszténység történelmi valóságához való viszonya ezekben az időkben egy, a totalitarianizmu- sokban (így elsősorban a kommunizmusban, melynek csődje: személyes szellemi drámája) betetőződő ezredéves represszióról mondott-elbeszélt kemény ítélet. Elutasítást és rombolást kövonalaz, amelybe azonban nem tartozik bele Jézus mint abszolút alannyá válás, mint a test-templom szerint szólás perfektuálása és a Szentírás szövege sem (hacsak a már elemzett, konfrontáló értelemben nem). A novella szüzséje egyébként egy Pál nevű szerzetes vízióját tagolja: eltávozását a rendből és sajátos, újfajta közösségének megalapítását, mondhatni egy eretnek paulinus egyházalapítás paraboláját, amelyben kegyetlen epizódok ritmizálják az állandó menetelést egy elfajult eszkatológikus cél érdekében, s amelyben megjelenik a keresztelés, a fiú, a Miatyánk, az evangélium, a Péterrel való találkozás, a gyermek és az áruló alakjával illetve a teodicea Atyaistenétől való elfordulás (a fiúság javára) stb. motívumaival való új szembesülés. A szöveg egésze egyetlen monológ, ezenbe73