Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - Balassa Péter: Nádas Péter 1979-es Leírás kötetéről - 1996-ban
Balassa Péter Nádas Péter 1979-es Leírás kötetéről - 1996-ban A. w ádas Péter korai novellisztikájának nyelvi, ... fordulatainak az első nyilvánvaló és összefüggő sort alkotó dokumentumai & Leírás (1979) című, a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején született, kötetben tehát jóval később összegyűjtött írások. Ezek azonban, mint kötet-egész, s mint a darabok többsége is, — véleményem szerint - egyelőre az újítás válságáról, kezdeti kudarcairól, sikerületlenségei- ről és megoldatlanságairól adnak hírt. A tíz darabból álló könyv az Egy családregény vége írása közben és az Emlékiratok könyve előkészületeként keletkezett. Általános újdonságuk az eddigi, realisztikus történetmondás és elbeszélő nyelv bátor felbontása. Műfaji szempontból, a Szerelem kivételével amely a hosszú elbeszélés és a kisregény jegyeit viseli magán, a rövidtörténet (Élveboncolás, Homokpad, Szürke, Fehér, Út) és a novella (Leírás, Ma, Családi kép, lila alkonyaiban, Minotaurus) dominál. Hogyan lehet elhagyni a történetmondást úgy, hogy a „próza önreflexiója” maga váljék történetté? Mit jelent egy újfajta, költői elbeszélő nyelv begyakorlása, etüdszerű darabok révén? Melyek azok az elemek, motívumok, történet-töredékek, amelyek ebben a könyvben a regények, illetve a színdarabok későbbi eredményeit, vonásait hordozzák? Elmozdul-e Nádas Péter írói világképe az előző kötetekhez képest, s mi módon? Mi a kötet belső logikája, szerkezete, s ebben mi a helye a hosszú elbeszélésnek/kisregénynek, a Szerelemnek? Thomka Beáta így ír korabeli kritikájában a kötetről: „Mintha éppen mindaz, amire Nádas rendkívül jó érzékkel ráérzett, szervesen éppen a regénybe (ti. az Egy családregény végébe, mely két évvel a Leírás előtt jelent meg — BP) épült volna be... s mintha ugyanennek az alkotói periódusnak az összes dilemmái, kételyei, szellemi vívódásai és töprengései a Leírásba felvett szövegekben csapódtak volna le... kétségtelen, hogy... csupán egy-két olyan darabja van, amely ... a Családregény utáni irányvétel felé is hidat képez.”1 Ami a kötet szerkezetét, íveit illeti, kivehető egy lineáris mozgás, az „élveboncolás”, vagyis az elbeszélői önelemzés és felbontás fokozatainak dinamikája, amely a Szerelemben tetőzik. Ide tartozik a nyitó rövidtörténet-reflexió, illetve a Homokpad, a Leírás, a Fehér, majd zárlatként, lecsengésként az Út egy nyomtatott oldalas mondata. Beszélhetünk továbbá a mikro-leírások és - elemzések fokozatairól, a szenzu- ális világban való önreflexív nyelv-teremtés, állítások és visszavonások, önkorrekciók és hipotézisek koncentrikus ismétlődéséről és kötet-rímeiről. „Ezt írtam: ágyékán ritkás a szőrzet. Kijelenthetem: a modell ágyékán nem ritkás a szőrzet.” „Ugyanígy megcáfolható a leírás csaknem minden mozzanata. És megcáfolható a cáfolat is. A tények sokértelműsége elkerülhetetlen, ha leromboljuk idomított képeinket, szabott pályára és holtvágányra állított gondolatainkat, ha tisztázni igyekszünk az eltorzított, a torzító és a torzítás viszonyát.” (Élveboncolás) Megjelenik a 1 Thomka Beáta: A próza önreflexiója. Narráció és reflexió. Növi Sad, Forum, 1980, 116-120. 71
