Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Sigmond István: Vecsernyére szól a kuvik elbeszélés

volt, legalábbis egyelőre, noha a szobában ültek hárman is, de csak egymásra és önmagukra figyeltek, no meg a testet sanyargató kánikulai melegre, melyet csak a langyos konyak tudott feledtetni némiképp. Persze a hideg lábvíz is segített valamelyest, de a közmegegyezéssel megállapított procedúra igen komoly koncentrálást igényelt, ugyanis a szerkesztőség csak egyetlenegy mosdótálat tudhatott a magáénak, amely egyazon időben mindössze három lábnak adott helyet, s noha többször is utána számoltak, állandóan arra a következtetésre jutottak, hogy minden kétséget kizáróan összesen hat lábbal rendelkeznek. Ilyen körülmények között az experimentumban résztvevő munkatársak - a szakállas, a sovány és a szőke - ceruzájukkal a szerkesztőségi asztalokon ütötték ki a másodperceket, s minden tizedik ütésnél váltották a lábakat: jobb lábak ki, bal lábak be, bal lábak ki, jobb lábak be. A munkahangulatot kimondottan ideálisnak értékelhetjük, s noha mindenki főleg önmagára összpontosította a figyelmét, az összjáték is harmonikusnak bizonyult, nem beszélve a néha disszonáns, de lényegét tekintve az egymást kiegészítő, melodikus hanghatásokról. A főszólamot természetesen a tömzsi szolgáltatta, aki a ceruzák koppanásának az ütemére már-már eszméletét vesztve, üvöltve hörgött a szoba közepén, a lábak időnkénti loccsanása a mosdótál vizében csak megsokszorosította a hangi élményt. Közben a bajszos is dolgozott, hanghatások nélkül ugyan, de marokszám szórta szerteszét a fekete konfettit, gondosan bepermetezve az egész szobát, padlót, tárgyakat, embereket egyaránt, még a lábvízbe is jutott a fekete pöttyökből, fulkagy- lókba, orrokba és szájakba is, s amikor a köldökráncokban is megtapadt egynéhány, a bajszos akkor fedezte fel az élményszerű látványt: a szakállas, a sovány és a szőke derékig meztelenül ültek egymással szemközt a mosdótál körül. A bajszos arcán egyelőre a csodát látók meghökkenése volt csupán, „azt hiszem, megdicsőü- lök” - súgta a tömzsinek, aki se nem látott, se nem hallott, a kimerültségtől arra is alig volt ereje, hogy egyenesen üljön a koporsó tetején.

A szőke háttal ült az ajtónak, a bajszos őt szemelte ki, nem mintha a másik kettő nem lett volna ugyanolyan szemrevaló, bár mindkettőn messziről látszott (ebben a bajszosnak igen komoly tapasztalatai voltak, mert a pederaszták között is vannak pszichológusok, különösen a patológiás esetek között, nem véletlen, hogy a patológia és a pszichologizmus egyazon bűnlajstromon szerepeltek egykoron), szóval látszott rajtuk,hogy eddigi életük során kizárólag a lányokat tüntették ki figyelmükkel, de azokat aztán olyan mohón, hogy most vezeklés- ként konyakba fojtják az egykori diadalokra való emlékezést. A szőke arca viszont nem volt látható, csak édes kis csontos hátacskája virított hófehéren a bő- dületes melegben, egy-két anyajegyecskével díszítve a gőgösen kiálló lapockák alatti területet. Hát erről van szó, hevült a bajszos, és rávetette magát a kívánatos szőkére. Hóna alatt ügyesen átdugta a kaijait, és szorosan magához ölelte a meztelen testet, mint óvodás gyermek, ha kézbe kaparint egy ártatlan kis sárga csibét. Csakhogy amíg a csibék bele általában a külvilágra buggyan a szorítás nyomán, a szőkét ilyen jellegű velőtrázó élmények nem fenyegették. Egyébként az ipari mennyiségű langyos konyak olyan állapotba hozta, hogy a fülét akarta kifújni az orra helyett, várható volt tehát, hogy az ellenállás legkisebb jele nélkül, rezignáltan fejet hajt a sors akarata előtt.

(Erkölcscsőszök, finnyás, ám reménykedő banyák, herpeszes, szende szüzek, migrénes apácák, nyerítő szukák és leendő leányanyák figyelem!) Köztudott, hogy a liliomtiprás szenvedő alanyai már a szóban forgó tiprás első szakaszá40