Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - Temesi Ferenc: Pest (regényrészlet)
Ez már tetszik, mondta Misi, akire nem lehetett azt mondani, hogy már gimnazista korában lehorgonyzóit volna a hit ölében, anélkül, hogy a gondolkodás viharos tengere valaha is csábította volna. De honnan ismered a nyelvet? Én porlódi vagyok, onnan. Na, hallgasd tovább. Már megint Koczor Koczor János ki se látszott a munkából, midőn beállít hozzá Szerencsés Fekete Mátyás. Panaszra gyüttem. Csak mondja hama’, me’ nem érők rá. Úgy történt a dolog, hogy kint jártam a komámmal, Börcsök Tónival a töltésen, oszt azt kérdi a Tóni, hogy hun vótá ténnap? Rövidebben mondja! Börcsökke’ van baja? Vele. Mit csiná’t? Hát úgy vót, hogy aszongya, more vótá ténnap. Mi közöd hozzá, mondok, pedig hát az ángyikámat kerestem... Vagy e’mongya kend két szóvá’ nem hallgatom mög. Mit csiná’t Börcsök? Képön vágott! Csakhogy kinyögte. Koczor rendőrkapitány kiszólt a folyosóra, hogy hívják be Börcsök Antalt. Nem kellett érte messzire menni, ott vágta a fát az udvaron. Kézit csókolom!, köszönt be alázatosan. Szöröncsés Fekete Mátyás bepanaszó’ta, hogy arcul ütötte. Beismeri-é? Hát éppen nem tagadom, de nagy indulat járt bennem. Mindig ű kezdi!, mondta a sértett. Ügön ám, de csak ha ital van bennem! Kihirdetöm az ítéletöt! Mönjön oda János és üsse vissza a komáját, ahogy ű ütötte kendöt. A magyar készséggel engedelmeskededett a fólszólításnak. Mög van ölégödve? Mög. Akkó fogjanak kezet és möhetnek Isten hírive’. Misinek még csillogott a szeme; rázúdítottam egy újabb történetet. Ha tudta volna, hogy egy regény fordulatait puhatolom ki ez adomákkal! A következő több is volt, mint anekdota. Az arckép A kultúrintézetet barczánfalvi Csenky Xavér, a felsőbb mennyiségtan tudósának hagyatékából alapították Porlódon, nem lévén utóda. A nagyteremben ott volt az arcképe. Nemes ember lévén rövid dolmányban festette le magát az ada31
