Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - Temesi Ferenc: Pest (regényrészlet)
kozó, ezüst paszománttal. Az aranyhoz csak a mágnásnak volt jussa, a feketéhez a polgárnak. Múltak az évek, az intézet virágzásnak indult, első igazgatója elment az alapító után. Az új igazgató azt mondta: Ez a kép kissé elmaradt a kortól. Becsülöm nömös alapítónkat annyira, hogy né hagyjam őt ilyen állapotba’. Hivatott egy piktort. Öcsém, öltöztesd föl az öregöt új köntösbe! A festő nemcsak a dolmányt festette át, divatos rövid bajuszt is varázsolt az arcra, amelyet még rózsásabbá tett. Csak a szemén nem változtatott. A mély tüzű szemek mintha csak azt mondták volna: Váljatok csak, majd elgyün még a magyar embör ideje is, érzöm a szélit! Csakugyan megérkezett ezernyolcszáznegyvennyolccal az új korszak. A képpel senki sem ért rá foglalkozni. Hanem a levert forradalom után a megyefőnök egy kőrútján meglátta. Ez a ruha már önmagában véve is lázítás, mondta. Az arcával nem tehetünk semmit, hanem le a mentével, itt nem játszunk magyarosdit! A megbízott festő olyan jámbor osztrákot festett (cilinderrel) az alapítóból, hogy az anyja sem ismert volna rá. A bajusznak se kegyelmezett. Uj idők jöttek megint, új igazgató. Drága embörbarát, de mögkoptál! De én ezt nem hagyom annyiba’! A nagyszívű embernek újra bajusza lett, de angolosra nyírva. A szmokingja kifogástalan plasztronjában remekül mutattak a gyöngyök. Csak a monoklijának hiányzott a kerete, más baj nem volt véle. Egy darabig. Eddig talán ez a legjobb, mondta Misi lelkesülten. Úgy döntöttem, még egy történetet hozzávágok. A kályhamázolás nehézségei Reznóczky Tádé úr egy szép napon ott ült törvényszéki hivalatában és pipázott. Tekintete a kályhára tévedt és bosszantó szépséghibát fedezett fel rajta. Az oldala kiégett a sok fűtéstől, amolyan rozsdás-vörösbe játszó volt. Jóska!, kurjantott ki a folyosóra. Parancs! Itt éggy garas, ezön vöszöl kályhaviaszkot és hivatal után kipucolod ezt a vörösségöt! A huszár csak állt mereven. Jelöntöm alássan, mi ezt rövid úton nem végezhetjük el, mer’ a városházának szerződésös vállalkozója van a kályhamunkákra nézvést. Hát akkó bejelöntjük írásban! A referens - tekintve, hogy kollégáról volt szó - továbbadta azonnal az iratot a számvevőségnek. Ott úgy találták, hogy nem áll az, miszerint a kályha pingá- lására is kötelezve volna a vállalkozó. Ez volt augusztusban. 32
