Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6. szám - Temesi Ferenc: Pest (regényrészlet)

Ó, édös tisztelendő atyám, mondta a rívó ember, a legkedvesebb bakkecskémet veszítöttem e’ a napokba’. Valahányszó atyaságodra pillantottam, szögény, szőröncsétlenül járt kecském jutott az eszömbe.

Krisztus föltámadott

Egy páter sok pénzt nyert az osztálysorjátékon. Mikor a pénzt kézhez kapta, azt sem tudta, hova tegye. Végül elrejtette a szentségszekrénybe, és ráírta szép, gömbölyű betűkkel az ajtajára:

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS VAN E HELYEN.

Másnap reggel üresen találta a szekrényt. A mondata alatt kiegészítés állott:

FÖLTAMADOTT: MÁR NINCS ITT.

Te, te túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen bölcsességeket írj, mondta Misi, akiben három hittérítő, négy politikai szónok és öt szervező veszett el. Különben egyházi gimnáziumba járt valamikor.

Na, hallgasd meg ezeket!, mondtam:

A szanki műút

Lapu bácsit, az útbiztost el akarták bocsátani a városházáról. A legjobb hallét ő főzte pedig a városházi hatalmasságoknak.

A polgármester behívatta:

Milyen fürge kend, Lapu bácsi!

Hát csak amennyire lőhet.

Persze, hatvan év az nagy idő!

Van az hatvanhárom is.

E’ kéne mán éggy kis pihenés.

Pihenjön a lusta!... Útjába’ vagyok én valakinek?

Dehogy! Ezöntúl is kikérjük a tanácsát. Nem akar bizottsági tag lönni?

Lapu bácsi megértette, hogy miről van szó.

Tanájjanak különb szógát, mint én vótam! Mögyök én mán, mögyök...

De Lapu bácsi!

Értök én mindönt. Hanem éggy kérésöm van neköm is: né kergessenek e’, amíg e’ nem készül a szanki műút. Ez vót a legnagyobb böcsvágyam. Lögyön ez a hattyúdalom is.

Mögegyeztünk, mondta a polgármester. Kisvártatva behívta a referenst, hogy megtudja, mire is adta a szavát.

Pörbe’ állunk a szankiakkal, mondta a referenx. Tudják, hogy az út az évek során az ű fődjeikbül szélösödött ki. Nyócvan hó’drul van szó.

Mikorra lőhet várni a pör végit?

Úgy öt-hat év múlva.

Addigra Lapu bácsi már az ég országútjain sétált. A szankiak meg elhordták az út köveit káposztaprésnek.

30