Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Szigeti Lajos Sándor: „Tűzbe vetett evangélium” (Baka István indulásáról és istenkereséséről)
versekben azonban — értelmezésem szerint — mégsem az elődök megválasztása s a hozzájuk való kötődés mikéntje a leglényegesebb (bár már ebben is sajátos és érvényes Baka István magatartása), hanem valójában éppen ezek a legszemélyesebb versei, költői énje ezekben nyilvánul meg a legtisztábban. S hogy költői gondolkodásának formálódó elmélyülése is nyomon követhető e versekben, arra jó példa a már idézett Vörösmarty, melyben még az önismétlés kockázatát is vállalta. Első kötetének Vörösmarty, 1850 című versében ezt olvassuk: „E tájhoz hozzáöregedni / lehet csak. Ráncos az idő.” A Tűzbe vetett evangélium Vörösmartyja - illetve Baka Istvánja — ugyan vissza is utal a korábbi viszonyulásra, de - s ez a fontosabb - megfogalmazza annak megváltozását is: „Hogy hozzámvénült az ország! / Elerőtlenedtek a fák. [...] Hogy hozzámvénül Magyarország! / Erdők, fák, falvak, emberek.” Legnagyobb költőelődjének azonban — az említetteken túl — Ady Endrét vallja Baka István, pontosabban: Ady az, akinek költői magatartásában, gondolkodásában leginkább meg tudja fogalmazni önmagát. Adyra utal már a kötet címe is, arra, amikor Ady - a maga teremtette legenda szerint - tűzbe dobja a Bibliát. És Adynak erre az éjszakájára „emlékezik vissza” a Háborús téli éjszakában is. S hogy valóban visszaemlékezésről, felidézésről van szó, azt magyarázza a hosszúvers egyes szám első személyű megformálása, mely mögött - fikcióként — maga a költő: Ady Endre áll. A Háborús téli éjszaka kilenc részből (versből) álló kompozíció, amely tulajdonképpen nem más, mint látomásvers: az első világháborút megelőző időszak történéseire, mint motívumokra építő vízió, a pusztulás víziója. Bakának e műve több szempontból is nagy vállalkozás: számadás-számvetés önmagával, hiszen jól látható, hogy saját korábbi művei egy típusának a szintézisét írta meg (egy-egy verse, mint például a szintén látomásos Trauermarsch, beilleszthető lenne a kompozícióba), másrészt nagy vállalkozás azért is, mert a pusztulás látomásait, a nemzetvíziót úgy fogalmazza meg, mintha ezt Ady Endre tenné s ő csak felidézné Ady „gondolatmenetét”, olyannyira, hogy — engem legalábbis - a látomások az Emlékezés egy nyáréjszakára s méginkább Az eltévedt lovas sejtelmes ködvilágára, az erkölcsi felelősséget is hordozó, kemény irónia pedig az E nagy tivornyán gondolkodásmódjára emlékeztet. Ady küldetéstudatára, vállalt történelmi szerepére épít a vers képi utalásrendszere, az, ahogy a vers végén visszatér a lovas alakja: „Ver még a szívem, / patkók csattognak bennem, hóviharral / küszködik egy lovas. / Hová fut? / Hová futhat még, meggörnyedve, gyötrött / arcát a halál fekete szelébe tartva? / Milyen üzenet bízatott reá?” Ez utóbbi, egyúttal a kötetet is lezáró kérdés is bizonyítja, hogy a Háborús téli éjszaka nyitott mű, amely a rákérdezést vállalja, mint feladatot, magára, a választ az olvasóra bízza, sejteti csak annak módját: az önáltatás elkerülését. Ebben is benne rejlik már annak a bizonysága, hogy a Háborús téli éjszaka nem Ady korára utal csupán, hanem jelenünkre is: a Monarchia, a századvég felidézése Bakánál nem a nyolcvanas évek elején egyre divatosabbá vált nosztalgia valamiféle megnyilatkozása, hanem egy „papírmasé”-világ keserű-groteszk megfogalmazása, benne a dzsentri-magatartás hamis alternatívájának felvillantásával és elutasításával. Hiánytudatának megformálásával Baka István - indirekt módon - a teljességigényt, a harmónia követelését hangsúlyozza. Baka István önmagával is szigorú, következetes költő: ezt mutatja az is, hogy milyen pontosan, szinte kimérten szerkesztette meg kötetét, ahogy eljut a kelet-közép- európaiságra rákérdező három verset - Bolgárok, Székelyek, A Jantra hídján - tartalmazó első ciklustól az Adyra utaló Tűzbe vetett evangélium s a lírai személyesség jegyében fogant Könyörögj érettem és a hitetlenségével hitet adó Miért hallgatsz, tavaszi erdő című ciklusokon keresztül a Háborús téli éjszakát már közvetlenül megelőlegező Trauermarschig. [Itt jegyzem meg, hogy a Székelyek az a vers, amelynek - akkori politikai okok miatt, a Kiadói Főigazgatóság követelésének megfelelően — ki 58
