Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Visky András: A történet vége. A régi Isten (vers)
savanyú a fejem mondta tőle származik a déli harangszó és az ökörnyál mondta péter mostmár elhiheted mondta semmit nem tehettem mondta zele semmit fóllocsoltam az isten anyját mit tehettem volna szóltak locsolnám föl ne hátráltassam a munkájukat sok a tennivalójuk még hát föllocsoltam az ember mondta zele az ember ingyen ritkán tesz valamit ha pedig ingyen is tesz valamit legalább azt akarja hogy ne legyen abból kellemetlensége mondta zele porrá zúzták a régi istent itt van szóltak az anyjának amikor elmentek akiből már nem jött könny el sem esett többet nem is szólt amíg élt mondta zele hazavittem egy darabkát belőle az arcából ott lóg a tükör előtt mondta zele a régi isten idának hívták az anyját idának harangozás után jókedvűen megforgatta a perselyt vidáman hullt az úrasztalára a pénz halálos bűn isten zsebében kotorászni rettegek mondta zele vigyorogva lompos etus nem enged be a házba üres marokkal csöndes és szilárd legyen átkozott nem igaz nem igaz nem igaz nem igaz mondta péter mint aki elveszített valamit nem igaz nem igaz egy szavát se hidd nosza gyere menjünk el halászni
