Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Visky András: A történet vége. A régi Isten (vers)
és ímé elmentünk halászni potykát fejest álmatag harcsát rekedt teherautók alatt dübörögnek a fosznik napszag repcetűz és nem fogtunk semmit azon a napon vízipatkány figyelt minket figyelt eltökélten a másik partról gereznája zsírtól fénylett legyen átkozott péter már akkor tudta hogy ez lesz mondta már akkor tudta gombostűből horgot hajlított mogyorófavessző zsineg dugó gyufaszál piros trágyagiliszta pőcsik légy tudta hogy ez lesz csak egy fekete csíkot fogtunk a csatári híd alatt már akkor tudta elszánt angolnák vették át az uralmat a vizekben így lesz ez most már mondta szitkozódjunk egy fekete réti csíkot csak egy vinnyogó csík vonaglott a napon hazáig csapott a farkával csíkkirály mondta péter csíkdáma mondtam csíkbubi jutottunk egyezségre felváltva vittük magunk elé tartva az országúton pátli kert drukkéi tag nyilas liget otthon darabokra vágtuk serpenyőbe vetettük ugráltak a tűz fölött a csík darabjai vinnyogtak is a maguk módján és nézett a zsíros vízipatkány a túlpartról mereven titokzatos jóindulattal egész éjszaka egész éjszaka hajnal hasadtáig egyszer majd vérét veszem nem igaz nem igaz nem igaz mondta péter megindultan
