Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Szekszárdi mise (Beszélgetés Baka Istvánnal - Az interjút Dránovics István készítette)
rettem volna, csak reménytelennek éreztem, nem is tudtam volna még jól lefordítani, ez persze más dolog. Tehát, ez egy kettős dolog, vagy megbízzák az embert, vagy maga választ. Na, most az lenne a jó, hogyha mindent magam választhatnék. De, természetesen, el kell munkákat fogadni, és ez megint az én plebejus őseimnek a kötelességtudata, ami bennem van, én munkákat vissza nem utasítok, ha csak egy pici értelmet is látok benne. Természetesen, azt, miután eddig sem csináltam, ezután sem csinálnám, nem fordítanék olyan költőt, akinek a nézeteivel nem értek egyet. Nem fordítanék Jevtusenkót, mert őt, bár most a glásznoszty nagy bajnoka, azért a Brezsnyev kor haszonélvezőjének tartom. Lefordítottam Viszockijt, bár nem szeretem, megmondom őszintén, de nem éreztem erkölcstelennek, hogy őt lefordítsam, mert ő szemben állt mindazzal, csak egyszerűen idegen tőlem a személyisége. És sok mindenkit nem fordítanék, és sok mindenkit fordítanék, de azért igazából azt szeretem, ha olyan költőket fordíthatok, mint Joszif Brodszkij, aki nagyon közel áll hozzám, vagy mint Viktor Szosznora, aki emberileg ugyan nem áll közel hozzám, de költőként, a nyelv iránti szeretete, vagy a történelem iránti érdeklődése miatt nagyon közel áll hozzám; vagy mint Arszenyij Tarkovszkij, Andrej Tarkovszkij rendezőnek az apja, aki legalább akkora költő, mint a fia, aki azokban a borzasztó nehéz időkben, először sztálini, aztán hruscsovi (azok sem voltak könnyűek), aztán a brezsnyevi időkben, mindig ugyanazt az értelmiségi tartást képviselte. Ugyanazt az emelkedettséget, szóval parnasszizmust, hogy egy múlt századi szót használjak rá, mert ez igazán közel áll hozzám.- Említetted Gustav Mahlert, mint példaképet. Van-e más példaképed is, és miért ezek a példaképeid, ha vannak többen?- Hát, Mahlert talán példaképként említeni, nagy bátorság volt, mert én a zenéhez egyáltalán nem értek. Nagy zenehallgató vagyok, most közelíti meg az ezret a lemezgyűjteményem, ami egy szegényemberről szólva elég nagy dolog, több pénzt is költők lemezre, mint könyvre. Hogy miért példaképem ő? Egyrészt a mesterségnek a fölényes ismeretében, ez az egyik, a másik pedig az, hogy a korát tökéletesen kifejezte, ezt nehéz megfogni, erről különben sem lehet beszélni. A harmadik pedig, azt, hogy mindig egy volt és mindig sokszínű. Mindig egységes, minden műve egységes és azon belül rettenetesen gazdag. Ez számomra egy nagyon nagy példa. Költői példaképeim? Nagyon nehéz az embernek abban a műfajban példaképeket találni, amit maga is művel, mert akkor vagy többnek érzi magát, vagy sokkal kevesebbnek. Én nem szeretnék ebbe a csapdába esni, és nem szeretnék senkit sem úgy követni, hogy utánzóm. Talán ezen már túl is vagyok régen, hogy bárkit is utánozzak. Kamaszkoromban, amikor ez természetes volt, akkor utánoztam Radnótit, utánoztam József Attilát, utánoztam Rilkét... Mindenkit utánoztam, öntudatlan, azt hittem, hogy eredeti dolgokat írok. És jól tettem, hogy utánoztam, mert én megtanultam a mesterséget ezzel. Ma már úgy érzem, hogy nem utánzók, sőt, talán már húsz éve nem utánzók, ez most nagyon nagyképű kijelentés, mert húsz éve még csak huszonegy éves voltam, de akkor már megjelent bennem az eredetiségnek az az igénye, ami ugyanakkor nem tagadja meg, hogy amit tanultam, fölhasználjam. És én azóta is szeretnék tanulni. Kiktől tanultam? Kamaszkoromban nagyon sokaktól. A legnagyobb élmény, bár kései, tizenhét éves korom, — akkor késeinek éreztem, — József Attila természetesen. És persze Rilke. És amilyen neveket nem mondtam, Garda Lorca és Jeszenyin, csak fordításokból ismertem őket. Jeszenyint ismerem azóta eredetiben is, de azért bennem magyarul él, ahogy mások lefordították. Soha nem voltam olyan szentségtörő, hogy én magam is lefordítsam, mert úgy érzem, hogy ezzel lerombolnám a bálványképemet, mert bennem az a Jeszenyin él, akit főleg Rab Zsuzsa megteremtett. Nem akarok ehhez nyúlni, én olyanokat akarok fordítani, mindig is olyanokat fordítottam, akihez még más nem nyúlt, tehát, aki az 11
