Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 4. szám - Beke György: Végzetes csapdák

A kolozsvári professzor ugyanígy az oktatási rendszer centralizáltságát panaszolja, mint dunaszerdahelyi kolléganője. A romániai új tanügyi törvény nemcsak a kisebbségeket és ezen belül a magyarokat érinti hátrányosan, de a végletig vitt köz- pontosítás megbénítja az egész román oktatási rendszer demokratikus kibontakozását. A törvény jelszószerűen intézményi autonómiáról, oktatói-nevelői alternativitásról beszél, ugyanakkor a szabályozás a tanügyet gyakorlatilag további minisztériumi rendelkezéseknek veti alá.

Az anyanyelvű oktatást szűkítő törvényes előírások ellentétesek Románia Alkotmányának a kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseivel. Az Alkotmány 32. szakasza kimondja: „Garantált a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga anyanyelvűk tanulásához és a jog ahhoz, hogy ezen a nyelven oktathassák őket; e jogok gyakorlásának módozatait törvénnyel állapítják meg.” Nyilvánvaló az ellentmondás az Alkotmányba foglalt jog és az új romániai tanügyi törvény között, mivel utóbbi nem az anyanyelven történő képzés alkotmányos jogának törvényes garanciáit tartalmazza, hanem - ezeket megkerülve - kétértelműen és ellentmondásosan korlátozza ezt a jogot. Mit bizonyít ez? - kérdezi Cs. Gyímesi Éva. Nem kevesebbet, minthogy Románia törvényhozásából hiányzik a politikai akarat, hogy a kisebbségek ügyét az emberi jogokra alapozó európai integráció elvei szerint oldja meg. A törvény nincs összhangban az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Egyezményével, amelyet pedig Románia is elfogadott.

Majd Cs. Gyímesi Éva tanulmánya részletesen összeveti a Keretegyezményt és a román oktatási törvényt, és ezzel a „szembesítéssel” bizonyítja súlyos állítását. A Keretegyezmény már bevezetőjében a kisebbségvédelem létfontosságú alapelveire hivatkozik. Kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek jogának tiszteletben tartása identitásuk kifejezésére, megőrzésére és fejlesztésére rendkívüli jelentőségű a pluralista és demokratikus társadalom megvalósításának folyamatában. Az új oktatási törvény életbe lépése Romániában veszélyezteti ezt a folyamatot, mert a nyelvi-kulturális különbözőség iskolai megvalósításának korlátozása fokozza a kisebbségekben a mellőzöttség érzetét és táplálja a kölcsönös türelmetlenséget a többség és a kisebbség között.

A mai és holnapi Európa igényeit fogalmazta meg a Keretegyezmény, amelyhez pontról-pontra Cs. Gyímesi Éva odamérte az új romániai oktatási törvényt, illetve a romániai valóságot. Az összevetésben Bukarest elbukott. Miként Vörösberényben is a vita felszólalói, az új Európa szellemisége nevében ítélkeztek az új román oktatási törvény és a szlovákiai nyelvtörvény fölött.

Ez az új európai szellemiség, „európai identitás” újra meg újra szóba került Vörösberényben. Bauer Edit szociológus, pozsonyi parlamenti képviselő a brit szigetekről tért haza, friss tapasztalatait is felemlegette. Hivatkozott arra, hogy az „európai identitás” jelenleg eléggé széteső, egymásnak ellentmondó vonások összessége. Éppen a kisebbségi kérdésben, a nyelvkérdésben, az oktatásban mutatkoznak szakadékok. Az írek például majdnem teljesen, a skótok még nagyobb mértékben elveszítették anyanyelvűket. Mire Vörösberényben felmerült a kétely: követendő példa lehetne-e ez a Közép-Kelet-Európa nemzetei és még inkább a nemzetiségei számára?

Arra gondoltam, szorongva: egy jövendő magyar G. B. Shaw románul vagy szlovákul fogja majd elpanaszolni a magyar nemzeti közösség elnyomását?

Gyanakvásunk is támadhat: vajon nem éppen nyelvük elveszíttetése tette-e olyan hajthatatlanokká az észak-íreket a volt gyarmattartó Londonnal szemben? Nem nyelvi kiszolgáltatottságuk alakította-e ki bennük, az IRA fegyvereseiben a türelmetlenséget és kíméletlenséget angol, illetve protestáns sorstársaik ellen? Az ír Sziget helyzete más európai tájakon is példa lehet a kisebbségi kérdés bonyolultságá84