Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Beke György: Végzetes csapdák
akkor is, ha egyetlen román gyermek sincs a településen. Ebben az esetben nyilván magyar gyermekeket kell a román tagozatra átcsalogatni vagy átkényszeríteni. Megvannak ehhez a kipróbált módszerek: megfélemlítés, a kétely elültetése a szülőkben, hogy gyermekük nem kerül-e hátrányba a magyar oktatás miatt, előnyök ígérgetése a szlovákul vagy románul végzőknek, amit persze nem tart be a hatalom. Somorján, ezen a honfoglaláskori magyar telephelyen, a 12. 051 lakosú városban, ahová Pozsony közelsége okán nagyon sok szlovák költözött be, a lakosság 71,04 százaléka még mindig magyar. Mégis, Hecht Anna pontos adatai szerint, a helyi szlovák iskola nagyobb létszámú a magyarnál. Tehát nagy számú magyar diák tanul szlovák nyelven. Dunaszerdahelyen a magyarság arányszáma még nagyobb, mint Somorján: 83,26 százalék. Csallóköz gazdasági, poltikai és kulturális központjában, amely 1254-ben jelenik meg először oklevelekben, a 23. 236 lakosból 19. 347 ma is magyar nemzetiségű. De a hét alapiskola diákságának csak a fele jár magyar tagozatra, úgy 50 százalék körül. A többi pedig, a 83 százalékig, vagyis a magyar fiatalok 33 százaléka? Sorsukról szüleik a szlovákság javára döntöttek. Most az „alternatív” oktatás a hűséges 50 százalékot is újabb választásra akarja kényszeríteni! Erdélyben a magyar diákok mintegy 30 százaléka jár román iskolába vagy tagozatra, mutatták ki a Balaton Akadémia kerekasztal megbeszélésén. Az új romániai tanügyi törvény a hűségesek 70 százalékának még annyira sem teszi lehetővé a „második választást”, mint a szlovákiai szabályok. Egyszerűen előírja bizonyos tantárgyak és minden szakismeret román nyelvű oktatását. Történik mindez a „demokrácia” nevében, a demokráciára hivatkozva. Bukarest ugyan már nem engedheti meg magának a megjátszott sértődést a belügyeibe való „beavatakozás” miatt, ha a magyar anyaország vagy az európai közvélemény számon kéri az anyanyelvű oktatás tervszerű sorvasztását. Ceausescu ilyenkor hisztériás hangon kérte ki magának. Most más idők járnak. Bukarest most azt bizonygatja, hogy a romániai kisebbségek, elsősorban a magyarok, több jogot élveznek, mint bármely más kisebbség Európában. Az új tanügyi törvény pedig a legkeményebb európai kritikát is kiállja: kidolgozásakor a román szakemberek áttanulmányozták valamennyi európai állam tanügyi rendszerét, a vonatkozó nemzetközi normákat, az európai előírásokat. Ezért az új román tanügyi törvényt nyugodtan oda lehet mérni az európai példákhoz! Csak a „magyar nacionalisták” és erdélyi magyar „el- zárkózók” becsmérlik a román állam bölcs és toleráns nemzetiségi politikáját. Ezt az összevetést el is végezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alelnö- keként, az oktatás szakértője, dr. Cs. Gyímesi Éva kolozsvári professzor. Már elöljáróban megállapítja, hogy az új romániai oktatási törvény hátrányos helyezetbe hozta a kisebbségek anyanyelvén folyó oktatátást. Jelentősen szűkíti azokat az intézményi kereteket is, amelyeket az 1993. évi 283-as kormányhatározat biztosított, sőt visszalépést jelent a Ceausescu-rendszerben érvényes 1978-as tanügyi törvényhez képest is. Cs. Gyímesi Évának teljes joga ennek megállapítása, személyes hitelével támasztva alá: a Ceausescu-diktatúra idején egyik legbátrabb szószólója volt az erdélyi magyarság megsértett igazságérzetének. Tiltatkozott a romániai tanügyi hatóságoknál és tiltakozott nemzetközi szinten, amikor a nyolcvanas évek elején a kolozsvári egyetem magyar végzettjeit moldvai és havasalföldi román iskolákba helyezték ki, noha fo szakjuk a magyar nyelv és irodalom volt. Tiltakozott a magyarszakos egyetemi hallgatók létszámának tizenöt fore csökkentése ellen. Ezek fele is csak a látogatás nélküli tagozatra iratkozhatott be. Tiltakozott a magyar irodalom tanításának csonkítása, torzítása ellen. 83
