Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Beke György: Végzetes csapdák
állott fenn ugyancsak Kolozsvárott. Ezzel szemben a mai magyarországi román falvakban - éppen a fent vázolt okok folytán - csak helyi népiskolák működtek. A Trianon nyomán csonkává lett magyarországi román oktatást egészítette ki az 1945 után létesített gyulai román gimnázium és a szegedi tanárképző főiskola román tanszéke. Több mint száz éve alakult román tanszék a budapesti egyetemen is. Ez máig működik. Ezzel szemben a román kormányzat csak 1945 és 1959 között engedélyezett — történelmi kényszerűségből - magyar egyetemet Kolozsvárott. Ha Erdély magyarsága a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását követeli, a mai román vezetés a „viszonosságot” kéri számon Budapesten. Miért nincs több román középiskola Magyarországon? Miért nem létezik önálló román egyetem? Miért tanítják magyarul egyik-másik tantárgyat a gyulai román gimnáziumban? Messze távol Közép-Kelet-Európától ezek az érvek jól is hangzanak”. Hiszen az anyanyelvű oktatás minden népnek jár; ezt legnagyobb következetességgel éppen a magyarság követeli. Itt lépnek fel azok az adottságok, körülmények, amelyek gátolják vagy serkentik az anyanyelvű oktatást. Ésszerű volna-e önálló román egyetem felállítása Magyarországon? Honnan toborozná a diákjait? A mai magyarországi román népesség - saját bevallás szerint — nem éri el a tízezer lelket. Még az egyetlen román gimnázium, a gyulai is alig tud elegendő diákot biztosítani magának, növendékei között nem is kevés a magyar fiatalok száma. A román egyetem a mai Magyarországon eleve bukásra lenne ítélve, a magyar állam által nyújtott bármilyen támogatás mellett is. Bukarest minden alkalommal ködbe burkolja az erdélyi magyarok tényleges lélekszámút, a magyarországi románok valódi lélekszámának sokszoros megnövelésével pedig - az 1990-es népszámlálás idején 8. 730-an vallották románoknak magukat — azt a megtévesztő párhuzamot sugallja, hogy a nemzetiségi-kisebbségi jogoknak egyforma súllyal kell latba esniük Romániában és Magyarországon. Többek között az oktatás területén. Ha csakugyan a kölcsönösség példáit keresné valaki, akkor a mai magyarországi románok megfelelőjét a moldvai csángó-magyarokban találhatná meg. így is félszeg a képlet. A még magyarul beszélő csángók szám szerint legalább tízszer annyian élnek Moldvában, mint ahány román található Magyarországon. Sánta a hasonlat azért is, mert amíg a magyarországi románoknak minden településükön van anyanyelvű iskolájuk, addig a moldvai Csángófóldön harminc-negyven éve kitiltatott a magyar szó a helyi iskolákból. Míg a magyaroroszági románok teljesen szabadon tudományos értekezleteket tartanak Gyulán, ezen a románság kutatásáról számolnak be, romániai előadók részvételével, addig magyarországi kutatónak tilos betennie a lábát Moldvába, és ha erdélyi magyarok visznek újságot, tankönyvet moldvai testvéreiknek, akkor a magyar könyveket a román nacionalizmus rohamlegényei, a helyei csendőrök szeme láttára, bukaresti parlamenti képviselő buzdítására, máglyán égetik el. (Klézse, 1995). Moldva magyaljai (noha tízszer annyian vannak) tizednyi joggal is megelégednének, mint amennyit a mai Magyarországon a románok élveznek! A számarányt azért is tekintetbe kell venni, mivel minél kisebb egy nemzeti közösség, annál inkább rászorul a segítségre. Századunk történelme beigazolta, hogy ezt a segítséget leginkább az anyaországtól várhatja. A nemzeti kérdés megoldásának legmagasabb foka az, ha a nemzeti kisebbség saját országának többségi nemzetétől kapja meg a továbbéléshez szükséges jogot és feltételeket. (Az anyanemzet szerepe ez esetben is felbecsülhetetlen és nélkülözhetetlen.) Ilyesmire is van példa Európa nyugati felében. A kontinens keleti tájain az anyanemzetek szerepe még inkább pótolhatatlan. Elsősorban az oktatás, a szellemi élet területén. így az anya79
