Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Kalász Márton: Sötét íz; Szilvaszüret; Tolvaj macska; Akoluthia (versek)
Kalász Márton Sötét íz majd még az izzó, déli borok ízét e vitorláshajók vinnék hírül örömmel Indiáknak; ajándék ringva, meg-megcsapódva, járást gurulva fusson a zavart hullám ütemével - bár vihar jött előbb fönt a magasban, a nyugodt hajótest szelte a máslás vizet, néha Krisztina királynő a római nyáréjben rég ki-kifehéredő gondolatával honvágy s önfeledt magunkból kelés, nő-harag s imitáció csupán ép testét viszik India felé, a csipkés vászon helyben megörökíti a szellemet, gyönyörűséges, sötét ízt a portrén, erre gondolt-e a száműzött királynő kecsesen ülve poharával a ciprusok alatt - hisz miféle más, amit őrzünk s itt nem marad, lefosztott lelkünket pásztázza örökké boldoggá tesz, finomítja a nyomort, elérteti bennünk a rettenetét Szilvaszüret nem kelünk, ömlik az eső egész Württembergben; szombat, szilvaszüret volna - a lány már tegnap az enyhe garádon ábrándozott: ezüstöt, kupa kupicát, az innivalót, kávét s a hideget rajzolta a kaskákba, mindjárt fólfutott „ez vajon, Holterlein úr”, s egy abroszt lobogtatott Zimmer tett-vett, fólszólt; nekem ugyan nem érdekem „Nürtingenben a tisztelt tanácsosné rendben találta a számlákat” - megállíthatjuk a szőlősdomb fölött a szeptemberi fehéren eljáró felleget nem abból ömlik ma reggel az eső; délre ha fölkelek tisztelt anyám, rideg főkönyös titkos tanácsosné nem jöhet el, örvend, csak ilyen mobilis legyek 16
