Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
MEFISZTÓ: Ha a szíved hazug módon cserben hagy, légy bátor, engedd meg neki. FAUST: Különféle módokon próbára tettem a szívem. Néztem, hogy nőnek az usztasa virágok a Zrinjevac sétányain. MEFISZTÓ: Nem elég. FAUST: Azok a virágok az indulóktól nőnek a legbujábban, a szívem pedig megtelik harci kedvvel. MEFISZTÓ: Tovább. FAUST: Különösképpen próbára tettem a szívemet azzal a látvánnyal, amikor az Ili- cán egy faji takarítás alkalmával egy zsidó gyereket ledobtak az utcára. Rendszeresen látogattam a zágrábi tömcggyűléseket, ahol is a deportálás és a faji tisztogatás látványaival erősítettem a szívemet. Az anyagcserém helyrebillentése érdekében usztasa temetésekre jártam a Mirogoj temetőbe. Megszámoltam a halott oroszokat a "Horvát Nemzet"-ben, és nyugodtan hajtottam álomra a fejem, nem lévén több eleven orosz. Azt a maroknyi kommunista banditát meg ki venné komolyan? A Miro- gojon pedig rengeteg hely van még. MEFISZTÓ: Most elég. Tűnődj tovább ezeken a kérdéseken. Ha már fejet adott az Isten. FAUST: Azért szeretném közelebbről látni azokat a halott oroszokat és vörös banditákat, természetesen ha vannak még egyáltalán. MEFISZTÓ: Gondolkozz rajta, és add tovább! FAUST: Zágráb világváros lett, több német szót hallani a kávéházakban, mint a Glem- bayakban. . . Időnként lövöldöznek, tart a szezon, még civilek is vannak, akik bédekkerrel a kezükben szaglásznak régiségek után, és fel is fedeznek ezt-azt, és amit már felfedeztek, azt sietősen bekapaiják, és szenvedélyesen fényképeznek, a kurvák megannyi Lily Marlen, SS-csizmákkal és nagy cicikkel, akár magában a német Reichben az Új Rend hajnalán — furcsa divat, kicsit uniformizált MEFISZTÓ: Van aki szereti. FAUST: Nem bánnék egy kis változatosságot. Szívesen járnék egyet, érted, mint a kirándulók vagy a cserkészek, például belépnék az "Üllő és Fújtató" turistaegyesületbe MEFISZTÓ: Szép az idő odakint. FAUST: Nem tudnál megszervezni egy ilyen kirándulást? Hosszan nézik egymást. MEFISZTÓ: Tényleg akarod? FAUST: Látod, milyen különös állat az ember. Levegőváltozás kellene. MEFISZTÓ: A pokolnak megvannak a maga törvényei, barátom. FAUST: Miért ez a furcsa lassúság? MEFISZTÓ: Mindjárt itt a bemutató. FAUST: Engem nem érdekel. A Mindenes rájuk világít a zseblámpájával. FAUST, meghajol: Este Bednjanechez megyek, vitéz úr. Készítsen elő egy asztalt. Faust és Mefisztó el. MINDENES: Ez dilinyós. Amikó tegnap is egy egész századot vittek ki vasúton, és a szerbek úgy csapták le a mi fiainkat mint a nyulat! A naccságos úr meg kirándúni akar! A Mindenes tátott szájjal ott marad az üres színpadon. Sötétség. 12. Auerbach pincéje Bednjanecnél vendégeskedik. Bejön Nevenka, Afric és Rakusa. A Mindenes (horogkereszttel a karján) megszokásból, új meggyőződésének ellentmondva odaugrik. Afric nyújtja neki a cilinderét. A Mindenes zavartan elveszi. MINDENES: Mindent előkészítettem, Afric. FAUST: Rajta, vitéz úr, íme magának a Szent Grál. Senki nem veheti el magától ezt a régi jogát. MINDENES: Afric úr, tegap sürgönyileg királyt kaptunk. FAUST: Hogyan, kérem? MINDENES: A spoletói vajda táviratozni méltóztatott Rómából, hogy elfogadja Zvo- nimir koronáját, amelyet Vezérünk felajánlott neki. MEFISZTÓ: Nem is tudtam, hogy árverés volt. FAUST: Nos, bravó, mindjárt meg is ejtjük a koronázást. Ugyebár, Rakusa uram, a király nem várhat. Egy ideges király sok bajt okozhat. (Az egyik vendégnek)-. Lesz szíves felállni, uram: egy szentszékre volna szükségünk. Megöntöttük a koronát, és most befödnénk vele ő szent apostoli fenségét. MINDENES: De Afric úr. . . FAUST: Álljon elő a pápai legátus, Raku- sevszki kardinális. . . (Rakusa ájtatosan összeteszi a kezét.) 24
