Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - Sánta Gábor: Kóser Város (A zsidó Budapest I-II.)
ző bekezdésnyi idézet pedig azok közül való, amelyekhez nincs és nem is lehet kommentár: „Magyar szókészlet, 1944. A mentők körében ezekben az időkben megjelent egy új szó: »dunás«, ti. akiket a nyilasok a Dunába lőttek, de szerencsés módon ki tudtak úszni. A nyilasok szavajárása: »Horthy-tutaj«, »vándorgettó«: a Dunába lőtt zsidó. »Zsidót úsztatni«. »Gettózsidó«. Nyilaskeresztes rang, 1944. december, Városmajor utcai nyilasház: »megtorlásvezető-helyettes«.” Komo- róczyék könyvének ez a része különösen megrázó és — a többihez hasonlóan - hiteles dokumentum. Végül A zsidó Budapest még egy dicséretes erényére szeretném felhívni a figyelmet. A könyv szerzői ugyanis nemcsak a már unásig ismert és állandóan idézett művekből válogattak, hanem olyanokból is, amelyek mára már elfelejtődtek. Ágai Adolf, Kiss József, Kóbor Tamás és Gerő Ödön írásai egy évszázad távlatából is élvezetes olvasmányok. Ezek az írók, szerkesztők, hírlapírók, akik koruk közismert toliforgatói voltak, életművük jelentős részét szentelték Budapestnek. Talán ennyiből is látszik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutató- csoportja nem mindennapi munkát végzett. Kétkötetes művük elképesztő mennyiségű művelődéstörténeti tudnivaló tárháza. Szinte lexikon, egyes fejezetei szócikkeknek tűnnek. A zsidó Budapest éppen ezért nem az a könyv, amely az elejétől a végéig olvasandó: a szívesen lapozgatok, a hol ezzel, hol azzal ismerkedők számára kínál megannyi meghökkentő tanulságot és szellemi élvezetet. A zsidó Budapest azt mutatja be rendkívül szemléletesen, hogy a magyar főváros mai arculatának, szellemi életének és mindennapjainak kialakításában - a magyarok és a német őseikre büszkék mellett -, meghatározó szerepet játszottak olyan emberek, akik önmagukat zsidónak is vallották. Komoró- czyék könyve megkerülhetetlen forrás mindazok számára, akik arra kíváncsiak, hogy mi zsidó Budapesten, és hogy mennyiben zsidó a magyar főváros. A zsidó Budapest olvasója mindvégig egy míves olvasztótégelybe pil- lantgat, amelyben szivárványos anyag fortyog. Sokféle összetevőt elemezhet ki belőle a vizsgálódó, különböző komponenseket - ezek azonban csak együttesen alkotnak organikus vegyületet. Ez „a város [mely] maga csinálja mindenkinek tudta és akarat nélkül a maga életét, egy nagy üst - olvasható A Vér városában -, melybe minden beledobódik, de nem egyszerre fő meg, s a tűz ez üst alatt talán a múlt, talán a sok kontraszt, talán az asszony, de az bizonyos, hogy a tűz ég.” Amit Ady Endre 1910-ben Magyarvárról, azaz Nagyváradról megfogalmazott, arról későbbi írásai alapján tudható, hogy egyúttal Budapestre is értette. Hogy mi alapján, Komoróczy Gézáék ezt mutatják be nemrégiben megjelent kétkötetes művükben. (MTA Judaisztikai Kutató- csoport, Bp. 1995) Sánta Gábor 95
