Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Sánta Gábor: Kóser Város (A zsidó Budapest I-II.)

város eredetileg önálló részeiben mindhárom típus megjelent.”

És a zsidóság nemcsak megjelent, de be is rendezkedett a fővárosban, tevékeny városkép-alakító szerepet vállalva Budapesten. A zsidó Budapest szerzői a városnak e zsidó arculatáról, annak történeti kulturális változásairól, fejlődéséről kívántak számot adni. Mindarról, ami láttán századunk legelején Herczeg Ferenc Andor és András című Buda- pest-regényének egyik címszereplője arra hívhatta fel a figyelmét a másiknak, hogy „ha a jövendő Petőfije akarsz lenni, akkor láss és tanulj! A régi Petőfinek elég volt, ha ismerte a Kiskunságot, a csikósokat és a honszerelmet, neked meg kell ismerned a Lipótvárost is, meg Singeréket is, mivel ők fontosabb tényezői az országnak, mint a Kiskunság és a csikósok.”

Komoróczy Géza és csapata nem törekedhetett teljességre. A hazai zsidóság történetének bemutatására, az ország kulturális és tudományos életében betöltött szerepének maradéktalan szemléltetésére a szerzők természetesen nem vállalkozhattak, márcsak terjedelmi okok miatt sem. Az egész helyett annak csupán egy szeletét, igaz, minden bizonnyal a legérdekesebbet vették nagyítólencséjük alá: Budapestet. Könyvük tanúsága szerint ez is hatalmas feladatnak bizonyult. Egymáshoz illeszthető mozaikok megszámlálhatatlan sokaságára bukkantak kutatómunkájuk során, amelyek a választott téma lenyűgöző sokszínűségét varázsolják az olvasó elé. Komoróczyék, hogy ne temethesse el őket e mérhetetlen törmeléktömeg, nem ragaszkodtak az időrend kizárólagosságához. Csoportosították, rendszerezték adataikat, és az elképesztő információözönt áttekinthető fejezetekben tömörítették: A zsidó Budapest városrészenként villantja fel a fővárosi zsidóság szövevényes történetét és jólismert- titokzatos mindennapi életét. Ezek a fejezetek szemléletesen mutatják meg mindazt, amit a kétkötetes mű alcíme ígér: Budapest zsidó emlékeit, szertartásait, történelmét, miként ezek az egyes városrészekben fellelhetők, a Várhegytől a Terézvároson át egészen a Lipótvárosig. A második kötetben mindez kiegészül még oly általános, az egész fővárost érintő fejezetekkel, mint a Holocaust pesti rémtetteit bemutatóval, a zsidó temetőket számbavevőkkel és azokkal, amelyek a mai zsidóság látható és rejtőzködő jelenlétéről tájékoztatják az érdeklődőket.

Nincs könnyű dolga annak, aki az efféle könyvből próbál ízelítőt adni. Mintha egy roskadozó svédasztal kínálatát kellene bemutatnia. A következőkben találomra válogatok egy-két, számomra különösen figyelemre méltó érdekességre utalva csupán.

Első pillantásra is szembetűnő, hogy A zsidó Budapest milyen nagy számú portrét mutat be olvasóinak: tudósokét, utazókét, költőkét, rabbikét, építészekét, hírlapírókét és más neves-névtelen zsidókét. Elképesztő névsor. Micsoda emberek! Például Scheiber Sándor, a Rabbiképző Intézet igazgatója, Goldziher Ignác, neves iszlámkutatónk, Stein Aurél, híres Ázsia-utazó, Kiss József, A Hét alapító-főszerkesztője, Hevesi Simon, főrabbi, korának legnevesebb hitszónoka, Lechner Ödön, a századforduló ismert építésze, a sajtómágnás Pulitzer József és még ki tudja, hányán.

E portrék képanyaga is kitűnő; a bemutatottak jelentős hányadának két-három arcképét is közreadják a szerzők. De nemcsak az övékét és nem csupán fotográfiákat. A zsidó Budapest a rengeteg illusztráció miatt szinte képeskönyvnek tetszik. A kötetek la- pozgatójának hamar az az érzése támad, hogy a magyar főváros minden olyan épülete a szeme elé kerül, amikhez a hazai zsidóságnak akár a legcsekélyebb köze is lehetett az elmúlt évszázadok folyamán. Lakóházak, antikváriumok, nyomdák, iskolák, zsinagógák és temetők. De héber szövegek, feliratok, tervrajzok és kegytárgyak képét is megtalálja az érdeklődő Komoróczy Gézáék könyvében, csakúgy, mint a budapesti zsidó rétegnyelv részletes szótárát, valamint azon jövevényszavak jegyzékét, amelyek a héberből vagy a jiddisből kerültek nyelvünkbe. Akiket pedig a különböző zsidó szokások, ételek vagy ünnepek érdekelnek, azoknak is egészen biztosan kedvükre valót kínál A zsidó Budapest.

A második kötet egy részét a budapesti zsidóság világháborús szenvedéseinek képesszöveges bemutatása teszi ki. Hátborzongató látvány, döbbenetes olvasmány — talán így jellemezhető tömören, ami elénk kerül, mégha jórészük eddig sem volt ismeretlen a magyar történelem iránt érdeklődők előtt. Nehéz bármit is mondani, amikor azt olvassuk, hogy 1944 nyarán félmillió olyan könyvet zúztak be, amivel szemben csupán annyi kifogás volt, hogy zsidó származásúak írták őket; például Déry, Szomory, Karinthy, Molnár Ferenc, Radnóti, Szép Émő... A követke94