Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - Szekér Endre: Belső világok (Sütő József: Századok lelke)
A nyolcvanas évek végére véget ért és nyíltan bírálhatóvá vált egy társadalmi rend, egy történelmi korszak, minek következtében megíródtak szépprózai kritikái is. Apró István Regénybrikett című regénye is e művek sorába illeszkedik. (Forum-Interetnica Alapítvány, 1993) Bence Erika Belső világok Sütő József: Századok lelke Különösen szép címet választott Sütő József tanulmánykötetének: Századok lelke. Már a címmel sokmindent elárul a szerző munkáiról és önmagáról: túl akar lépni az irodalomtörténeti adatokon, száraznak tűnő okfejtésein, és kötelességének érzi ezt a külső rétegeken való túllépést, el akar jutni a belső világig, a lélekig. Ennek kapcsán talán nem indokolatlan két költő idézetére hivatkoznunk. Sütő Józsefhez közel áll Berzsenyi Dániel költészete, A magyarokhoz című ódája, a „Nem sokaság, hanem/ lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” gondolata. S az irodalomtörténész halk, finom egyéniségéhez pedig hasonlóképpen közel áll Tóth Árpád, a Lélektől lélekig költője: „A Szinusz van tőlem távolabb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?” A költők sorsa olykor nincs olyan messze az évtizedeken át tanárként dolgozó irodalomtörténészétől, hiszen szerényen hátrább húzódva, önmagát tanítványaiban osztva szét, csak kilencvenévesen éri meg első önálló kötete megjelenését. Sütő József élete és munkássága Kiskunhalashoz és Kecskeméthez kötődik: évtizedekig Kiskunhalason a Szilády Áron Gimnáziumban tanított, cikkei és tanulmányai is ezer szállal kötődnek ehhez a tájegységhez: Kiskunhalas múltjáról vagy Katona Józsefről, Kecskemét nagy fiáról írva. Budapesten, a híres Eötvös Collegium tagjaként alapozta meg ismereteit, vette át nemzedékétől a megszokott filológiai pontosság, levéltári kutatás, irodalomtörténeti hitelesség kötelező alapszabályait. Régi halasi diákok nyomába szegődik, és számára természetes alapossággal boncolgatja Miskolczi Kerekes Sámuel kapcsolatait, útját Bécsig, a Teréziánumig és a Magyar Kurírig. Meglepődéssel olvassuk Csokonai versét, melyet halasi kortársának halálára írt („... és idegen por fedi Bécs alatt / A fáradt Kerekest”...). Kutató munkáját folytatva Sütő József szívesen követi Vitéz József sorsát, akiről a halasi református gimnázium legrégibb protocollumában 1777-ben talál bejegyzést. Érdekes kapcsolatokat tár fel: Vitéz József szoros kapcsolatot tartott fent bécsi főurakkal, Kazinczy Ferenccel, hiszen például a széphalmi mester egyik levelében Vitéz kapcsán utal Batsányira és feleségére. Másik írásában pedig a kun nyomokat keresi a Kiskunságban, felveti a híres kun miatyánk ügyét, utal Németh Gyula fel- tételezésére a kunnak tekinthető jövevényszavakról, összegyűjti a kunnak tartott földrajzi neveket stb. Nem felejti el azt, hogy a kunmagyar azonosság, ősi eredet őrzése miként élt Katona Józseftől Adyig („Kunfajta, nagyszemű legény volt...”). És nem felejtheti el Csokonai és Halas kapcsolatát, a legátusküldés történetét, Tormássi János lelkész felügyelete alatt tartott húsvéti prédikációját. Sütő József, a komoly irodalomtörténész rövid ideig feloldódik Csokonai kapcsán, hiszen közismertek voltak a nagy költőnkkel kapcsolatos anekdoták. Halason Kocsi Mihály főbírónál ebédelt a költő, aki mindig éhes lehetett, és eltűnődött tányérjának jelzésén: KHV. A főbírónak azt mondta Csokonai, hogy e rövidítés a következőt jelenti: „Kevés Hús Volt!” A főbíró szellemesen válaszolt, hogy ez tévedés, mert azt jelenti, hogy „Kigyelmed Hallgasson, Vendég!” Sütő hozzáteszi, hogy az anekdota hiteles lehet, hiszen 1693-ban használt városi pecsét: „Kun Halas Város” felírású. De még sokszor visz- szatér Sütő József a halasi témákhoz. Egyszer feldolgozza Kiskunhalas és Karacs Teréz kapcsolatát. A magyar nőnevelés kiemelkedő alakja, Karacs Teréz 1877-ben került Halasra, különböző rokoni szálak kötik ide. Felsőbb leányiskola működik itt Hoffer Mária és Teréz nevelőkkel, akik Karacs Teréz unokahúgai. így emlékezik ezekre az évekre: „Az ő vendégeinek, a csinos halasi leánykáknak oktatása egyik öröme lett hanyatló korom napjainak.” (Egy érdekes epizódot idéz fel Sütő: az ötvenes években Orosz László Katona Józsefről szóló előadása után felszólalt Hoffer Imre, Karacs Ferenc dédunokája, s azt állította, hogy a Karacs házban írta Katona József a Bánk bánt. Téves családi hagyományt idézett fel az idős tanár. Hiszen mindig számolni kell irodalmi legendákkal, 84
