Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Gömöri György: Erdélyi utazás 1956 nyarán

mást szereztem a kofferben lappangó anyagról, elkezdtem Létayt kérdezgetni megengedi-e ,hogy betekintsek az anyagba, s hogy ha van mit, rendszerezzem. O elég hamar kötélnek állt, megadta lakáscímét, s így csakhamar olyan élményben volt részem, amiről a legtöbb kutató csak álmodik: találtam ismeretlen (még közöletlen) Dsida-verseket az utolsó évekből, továbbá olyanokat, amelyek gyűjteményben nem, csak napilapban, vagy folyóiratban jelentek meg; műfordítás-kéziratokat, pár cikkvázlatot és számos fényképet. Mielőtt szeptemberben visszatértem volna Budapestre, rendeztem és leltároztam a Létaynál hagyott koffert, gépiratos listát hagyva hátra a benne talált versekről. Amelyekből néhány ismeretlent átadtam Panek Zoltánnak, aki hamarosan le is adta őket a szeptemberi Utunk-ban, ezzel parázs ideológiai vitát provokálva.

De a Létay lakásán töltött órák mellett felkerestem azon a nyáron mindenkit, akitől érdekesebb személyes információt reméltem a „Nagycsütörtök” költőjéről. Beszélgettem róla a pályatárs Szemlér Ferenccel, majd meglátogattam Jancsó Elemért, de csalódnom kellett, mert a tekintélyes irodalomtörténész nemigen tudott újat mondani Dsidáról, akit alighanem csak felületesen ismert. Beszéltem még Kiss Jenővel, László Dezsővel és Bányai Lászlóval — utóbbi, aki gimnazista kora óta ismerte Dsidát, de később útjaik szétváltak, fényes karriert futott be a kommunista rendszerben — ötvenhatban éppen a Bolyai rektora volt. Meglepett, hogy milyen készségesen állt rendelkezésemre - kétszer is fogadott engem, az ifjú budapesti bölcsészhallgatót és igencsak kezdő irodalomtörténészt. És amennyire meg tudom ítélni, Bányai igazat mondott hajdani barátjáról. Mentegetőzött ugyan, hogy Dsidával folytatott levelezése a háború alatt elveszett, de második találkozásunkra magával hozta régi naplójegyzeteit és azok alapján beszélt emlékeiről. Például arról, hogy 1924-ben meglátogatta Szatmáron az akkor még csak 17 éves Dsidát, és hogy mennyire irigyelte őt bámutalos verselő készségéért, és nyelvtudásáért. Akkortájt Bányai (aki szintén verselt) és Dsida közös kötetet akart kiadni „Mi ketten” címmel, de aztán ebből nem lett semmi. Bányai hívta föl figyelmemet Pakocs Károlyra (aki aztán megkeresésemre hosszú levélben válaszolt és közölt fontos adalékokat a középiskolás Dsidáról), valamint beszélt egy Olasz páter nevű, „reakciós beállítottságú” szatmári jezsuitáról, aki egy ideig pártfogolta a kezdő Dsidát. 1926-ban ennek a páternek a közvetítésével látogatott el néhány fiatal katolikus író és költő Abafájá- ra, a báró Huszár-családhoz; később Dsida itt házitanítóként is működött. De miután Kolozsvárra került, Dsida ismeretségi köre meglehetősen bővült, így 1930-ban Bárd Oszkár meghívására Galgón vendégeskedett; Bárdnak, Bányai szerint, kitűnő magánkönyvtára volt, amit Dsida haszonnal forgatott. Dsida politikailag inkább tartózkodó álláspontot foglalt el; a Pásztortűz konzervatív szerkesztőit ugyan nem kedvelte, de egzisztenciális okokból jó kapcsolatot tartott fenn velük. (Bányai nem mondta, de tudtam, hogy Dsida Jenő az Erdélyi Helikon körében talált kedvező szellemi környezetre, és ott szerzett igaz barátokat is.) Bányai Lászlót egyébként 1933 őszén letartóztatták kommunista szervezkedésért - kapcsolata ettől kezdve meglazult Dsidával. De most, annyi év után, szeretettel emlékezett rá és csodálkozva vette tudomásul, hogy Magyarországon újra megnőtt az érdeklődés ifjúkori barátjának életműve iránt. (Én már tudtam a készülő, Áprily-előszavas Dsida-kötetről, ami aztán 1957-ben meg is jelent Tóparti könyörgés címen.)

De nemcsak Dsida volt ismerőseivel, munkatársaival kerestem a kapcsolatot, hanem azokkal az asszonyokkal is, akikhez gyöngédebb viszony fűzte. Ignácz Rózsától tudtam például Kovács Erzsébetről, akivel ötvenhat nyarán többször is találkoztam, de néhány levélrészletnél többet nem lehetett kihúzni Erzsébet asszonyból, akihez, mint utóbb kiderült, Dsida több hossszú, bizalmas hangú levelet is írt (Császtvay Tünde nemrégen tette őket közzé a ItK-ban.) Sokkal komolyabb fogás

75