Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - Fried István: Magyarságtudományi kérdőjelek
Ugyanis a nyelvészetben általában (nemcsak Finnországban, másutt is!) az a fajta filológiai, hagyományos értelemben vett történeti szemlélet, adott esetben a „finnugor hipotézis erős helyzete” meginogni látszik, „a finnugor összetartozásról már ismét nem mint tényről, hanem csak mint hipotézisről beszélhetünk, és ennek a hipotézisnek a magyarázó ereje se tűnik már annyira meggyőzőnek, mint az előző évszázadokban”. Ez természetesen előny, ha abból a nézőpontból szemlélődünk, hogy a magyar irodalom- és kultúraismeretet (országismeretet) ki lehet ezáltal szabadítani a filológia-filologizálás kötelékeiből. Intézményileg-szervezetileg azonban minden bizonnyal hátrány, hiszen az oktatást-ismertetést biztosító kereteket újra kell építeni, ki tudja, miféle feltételek mellett. A beidegződések és reflexek nehezen tűrik a paradigma-váltást, amely feltartóztathatatlanul halad előre, konfliktusokat is eredményezve, ugyanakkor egy diszciplina újragondolása a tudományszak státusának és metodológiájának szükséges átminősítését-átminősülését teszi lehetővé. A jyveskyli egyetemen szerencsére nemcsak a nyelvészeten belül „volt hagyományos a magyarság iránti érdeklődés”. ,Az irodalom tanszéknek és az etnológia tanszéknek is sok magyar vonatkozású kapcsolata volt, de mindenekelőtt a zenetudományi tanszéket kell megemlítenünk, ahol az 1980-as években (...) Matti Vainio professzor megalapította a Kodály-központ nevű egységet, ahol a magyar zenepedagódiai hagyományt kutatják, ill. minden ezzel kapcsolatos anyagot gyűjtenek.” Kézenfekvőnek tetszik, hogy a szórt erőket egyesítve olyan hungarológiai program szerveződjék, amely túllép a filológiai tanterveken, és valóban a „magyarságra vonatkozó” kutató- és oktatómunkát állítsa a centrumba. Hat tanszék tevékenységének koordinációja egy komplex hungarológiai programban gyümölcsözik, a nyelvészet, történelem, művészettörténet, etnológia, zenetudomány és irodalom alkotják a hungarológiai program részterületeit. „A szerteágazó hungarológiai célok elérése érdekében elkerülhetetlen volt, hogy kifelé nyitottak legyünk.” A rokonszenves végkövetkeztetés ekképpen hangzik: „Úgy tűnik, hogy elérkezett a finnországi hungarológiában a paradigmaváltás ideje. A nyelvrokonságban indítékát és tudományos gerincét kereső hungarológia mellé - és helyébe — egyre határozottabban az önállósult hungarológia lép, olyan hungarológia, ami már nem annyira a finnugorság részét látja a magyarságban, hanem egy olyan jelentős európai kultúrkört, ami nagyon különbözik a miénktől, de ugyanakkor tovább viseli magán a finnek és a magyarok rokonságának mítoszát is.” Rákos Péter egy másik dolgozatában azt hangsúlyozta, hogy Csehországban „a hungarológia mindenkori jelene és jövője sokszorosan összefonódik a politikai és kultúrpolitikai adottságokkal”, tekintettel arra, hogy csehek és magyarok egyként az Osztrák-Magyar Monarchia polgáraiként éltek egy bizonyos időn át, „s ez nemcsak történelmi adat, hanem máig elevenen ható kulturális és politikai realitás”. Sárközy Péter a római egyetemen immár nemcsak magyar irodalmat oktat, hanem összehasonlító irodalomtörténetet is, s az olaszországi Hungarológiai Központ „olyan szervezeti forma”-ként jött létre, „mely az olasz egyetemi és tudományos kutatásokkal foglalkozó 1980/382-es törvény értelmében új lehetőségeket és anyagi támogatást biztosít az egyetemközi szinten folyó tudományos kutatásoknak.” „A központ semmiképp sem korlátozódik a magyar és finnugor tanszékek oktató és tudományos tevékenységére, hanem a szélesebben vett hungarológiai kutatások támogatásával, szervezésével foglalkozik.” E központhoz csatlakozott Trieszt, L’Aqui- la, Lecce, Vicerbo és Macerata egyeteme, „ahol sosem volt, és nem is tervezik magyar vagy finnugor tanszék felállítását, de igen fontosnak tartják, hogy a történeti és irodalmi kutatások kiterjedjenek az egész közép-európai zónára, mely teljesen érthetetlen a történelmi magyar állam ezeréves - és ezer szálon Itáliához kapcsolódó — történelmének kutatása nélkül.” Végezetül Holger Fischer német 71
