Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Beke György: Csíkszentdomokos (Száz éve született Márton Áron)
Beke György C síkszentdomokos Száz éve született Márton Áron M JL WJL árton Áron első gyermeki élménye a szegénység volt. Nem a család szegénysége, hanem a falué. Apja, Márton Ágoston az első gazdák közé tartozott a felcsíki községben. Lovakat, szarvasmarhákat tartott. Még szolgalegény is dolgozott az udvarukon, Ferencz Dani; Ágoston gazdának szolgálata lévén a községházán, ő volt a kisbíró. Ferencz Dániel későbbi felesége, úgy tizenöt éves korában, szintén a Márton portán lakott. Áron, a legnagyobb fiú első dajkája volt. Elsőszülött fiú? Életrajzírói életkor dolgában elébe helyezik Ágostont, aki a családfő nevét viselte, és aki később átvette a gazdaságot. Pedig Áron volt az elsőszülött fiú a családban. Ha a faluban marad, ősi hagyomány szerint ő viszi tovább a gazdálkodást. Apja testben-lélekben fel is akarta készíteni erre. A szigorú gazda megkövetelte, hogy legnagyobb fia, ha gyöngébb fizikumú is, mint az öccsei, minden munkát elvégezzen a ház körül, a mezőn, az erdőben. Nyaranta a Bárányhegyen pásztorkodott, fent a tanyán. Mákszem János úgy emlékszik, hogy az ő apja és Márton Áron együtt pásztorkodott a havason. „Várbüke patakából együtt hordták a tejet. Ha sok volt, még Balánbányára is vittek eladni.” (A „patak” itt nem folyóvizet, hanem határrészt jelent.) A gyermek Áron zokszó nélkül engedelmeskedett, de lelkében nem gazdai álmok sarjadoztak. Mert aki tudja, hogy övé lesz a birtok, a szülői ház, az már gyermekfejjel rendezgetni kezdi elméjében, hogy mit tesz majd másként, mint az apja szokása, milyen lesz az ő családja, az ő gyermekei. A gyermek Áron lelkében a tudásvágy támadt fel, és Boga István, Szentdomokos plébánosa meglátta benne az értelem felszikrázását, biztatta, hogy menjen el tanulni a csík- somlyói öreg gimnáziumba. Úgy emlékeznek a falubeliek, például az első dajka leánya, mai nevén Ferenc Anna, hogy gyermekként még nem tudatosult benne, mi is szeretne lenni, nem emlegette a papi hivatást, csak a tanulás vágyát. Ezt nagyon komolyan gondolta, és testvéreire kívánt hagyni mindent a családi házban, a birtokot, erdőket, gazdákodást. így lépett a gazdaudvaron Áron helyébe a következő fiú, Ágoston. A legkisebb fiú, Domokos is iskolába ment, majd vállalkozónak csapott fel. Márton Ágoston felesége emlegette, hogy a férje egy ízben - mikor együtt volt az egész család — keserűen kifakadt: mindegyik testvére elhúzódik a gazdálkodástól, de amikor odakerülnek, hogy osztozkodni kell, mindegyik elő fog állni a jussáért. — Én nem fogok előállni - szólt erőteljesen Áron. Jószívvel végzett minden munkát, de igazi öröme az olvasásban telt. Úgy őrzi Kedves Zsuzsánna emlékezte, hogy „könyvtár akkoriban nem volt Szentdomoko- son, így a nép körében forgó történelmi, vallásos könyveket olvasgatta.” (Hargita Népe, 1996. április 6.) Csíksomlyón is az olvasást kedvelte leginkább. Az iskolai fegyelem azonban — a havasi pásztorkodás szabadságához képest - néha szorította, 78
