Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Kovács István: A turai lovasütközettől a kecskeméti cukrászdáig
személyesen vezetett rohamra huszonnégy huszárszázadot a császáriak balszárnya ellen, egy gránátsziklától súlyos fejsebet kapott. Némi fennköltséggel azt is mondhatnánk, azért ontotta vérét, hogy a június 29-i haditervnek eleget tehessen. A császáriak balszárnyát ugyanis mintegy hátrataszítva akarta serege előtt a legrövidebb - Pakson át szinte nyílegyenes - utat megnyitni Szeged felé. Ez a feladat, miután Görgey vagy tíz napra kidőlt a sorból - orvosai eleinte kételkedtek abban, hogy életben marad -, tábornokaira várt volna. Egy se akadt, aki végrehajtsa. Még Klapka is csak egy tekintetben mutatkozott célratörőnek; abban, hogy a tervnek megfelelően Komáromban maradó II. és VIII. hadtestből álló őrség parancsnoka lehessen. Mire Görgey úgy-ahogy talpra állt, a Dunántúl északi sávját elözönlő és Pestet megszálló császári erők retesze feltéphetetlen volt, s így a fősereget már csak a Duna bal partján tudta elvezetni, hogy Vácnál kanyarodjék le az Alföldre. Az így kialakult helyzetben Kossuth, Mészáros és Dembinski közvetlen rendelkezésére csak egyetlen szervezett és úgy-ahogy ütőképes katonai erő állt: a IX. hadtest és a lengyel légió. Ezt Wysocki is megérezte, s hogy az egymásnak ellentmondó rendelkezések között eligazodhassék, már július 2-án írt levelében leszögezte Kossuthnak, hogy a jövőben kizárólag csak az ő utasításainak engedelmeskedik. Nem is sejtette, hogy ezzel mennyire kihívja maga ellen Dembinskit, akinek vezérkari főnöki kinevezéséről Wysocki ekkor még mit sem tudott. Dembinski első levelét ugyanis csak másnap, Jászberényben nyújtotta át neki a futár. Az északi hadsereg főparancsnokát meglepte az aláírás: „helyettes fővezér”. „Furcsállottam ugyan, hogy Dembinski tábornok, aki már két ízben elhagyta parancsnoki posztját, és égre-fóldre esküdözött, hogy a továbbiakban semmilyen kinevezést nem fogad el, hanem azonnal visszatér Franciaországba, ma ismét elvállalta a főparancsnokságot, méghozzá Mészáros maszkját öltve föl” — emlékezik vissza a levél által keltett meglepődöttségére Wysocki A magyarországi lengyel légió részvétele az 1848-as szabadságharc hadjárataiban című memoárjában, majd hangot vált: - mindazonáltal őszintén örültem, mert meg voltam győződve róla, hogy az új fő- parancsnok megegyezett Kossuthtal, s így a jövőre vonatkozó hadműveleti tervben is megállapodtak...” Egyelőre Dembinski még csak azt rendeli el neki, hogy ne Szolnokra, hanem Ceglédre vonuljon. Mégpedig azért, hogy Perczel szerveződő tartalék csapataival egyesüljön. Az egyesülés végül is átmenetileg elodázódott, mert Mészáros Lázár parancsa Nagykőrösre rendelte Wysocki seregét. Ekkor még három felettes küldözgeti neki az olykor egymásnak ellentmondó utasításokat: Kossuth, Mészáros, Dembinski. Július 7-én kelt parancsával Vetter Antal altábornagy, a déli hadsereg parancsnoka is csatlakozik hozzájuk. Ő végre konkrét céllal mozgatja az északi hadtestet, amikor utasítja, hogy siessen a déli hadszíntérre, ahol Vetter leszámolni készült az osztrák déli hadserege, Jellasics-vezette erőivel. (Egy hét múlva Hegyesnél Wysocki nélkül is súlyos vereséget mér rájuk, s ennek eredményeként Jellasics visszahúzódott a Szerémségbe.) Amikor Vetter a Wysockinak szóló parancsot fogalmazza, ő már - Mészáros Vet- terével összehangolt rendelkezésének megfelelően - Nagykőrösön áll, s éppen készül tovább Kecskemétre, amikor levelet kap Perczel tábornoktól. A parancsszerű kérés Wysockit és Dessewffy Arisztid tábornokot Ceglédre szólítja haditanácsra. Perczel tehát az ötödik ember, aki valamiféleképpen rendelkezni próbál Wysocki- val. És rendelkezik is: a haditanács döntése folytán Perczel tartalék hadtestét egyesítik a IX. hadtesttel és a lengyel légióval, s megalakítják belőlük a közép-tiszai hadsereget. Ennek a főparancsnoka Perczel Mór tábornok lesz. Fölajánlják ugyan Wysockinak, aki Eperjesről visszavonulván már egyébként is csak formálisan töl71
