Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Kovács István: A turai lovasütközettől a kecskeméti cukrászdáig

tötte be az északi hadsereg fóparancsnoki posztját, hogy vegye át Dessewffy Arisztid tábornoktól a IX. hadtest vezetését. A lengyel tábornok azonban elutasította kérést, s megmaradt a lengyel légió parancsnokának. Az új hadsereg lovashadosztályának parancsnoka Wladyslaw Tchorznicki alezredes lesz.

Az egyesülés gyakorlatilag július 10-én Szolnokon következik be, ahová Wysocki egész éjszaka történő' erőltetett menetelés után reggel érkezik meg. Itt Wysocki saját szemével győződhetett meg róla, hogy Perczel tábornok alakuló hadteste még a IX. hadtestnél is kiképzetlenebb és felszereletlenebb: zászlóaljai nagyobb részt csak lándzsával voltak ellátva, tüzérséggel pedig egyáltalán nem rendelkeztek. A lengyel tábornok felsőbb utasításra nemsokára kénytelen lesz neki átengedni az egyik ütegét. ígéretet kap ugyan, hogy az aradi tartalékból majd jut neki ágyú, s Jacenty Grabowiecki tüzérszázados el is utazik Szegedre, de ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy az északi hadsereg ütőképessége meggyengült.

Wysocki kesernyésen jegyezhette meg magának: két alkalommal találkozott Perczellel, s egyszer is, másszor is át kellett neki adnia valamijét. Előbb a foparancsnoki címét, majd az egyik ágyúütegét.

A Nagykőrösről visszafordított és Perczel tartalékaival egyesített IX. hadtest és a lengyel légió ettől kezdve tétlenül vonulgatott ide-oda Cegléd és Törökszentmiklós térségében, attól függően, hogy milyen (rém)híreket kaptak a Tiszántúlra állítólag átkelt cári csapatok mozgásáról.

Perczel július 16-án Szolnokon tartott szemlét a közép-tiszai hadsereg fölött. Jó lélektani érzékkel két magyar győzelem színhelyén sorakoztatta fel csapatait. Szolnoknál ugyanis nemcsak Damjanich győzött március 5-én, hanem másfél hónappal azelőtt, január 22-én Perczel tábornok is. A szemlén részt vevő Matolay Etele honvédszázados, Lázár Vilmos alezredes segédtisztje szükségesnek tartotta megörökíteni Visszaemlékezéseim honvédéletemre című memoáijában a lengyel légió vezényleténél azt a furcsa szokást, „amely a gyors mozgásnak éppen az ellenkezőjét eredményezte. Három osztály dzsidás lovasság élén állott annak parancsnoka Tchorznicki alezredes. Midőn »indulj«-t akart vezényelni, nagy lassan kiáltá »Ko- lumna stapaj« (...) A csapat nem mozdul, de a három osztályparancsnok átvevén a vezényszót, egyszerre ismétli: a csapat ekkor sem indul, de a 6. századparancsnok kiáltja ugyanazon vezényszót, a csapat még sem mozdul; de ekkor a 24-ik szakaszparancsnok mintegy kardalban énekli »Kolumna stapaaaaj« és akkor indult meg a csapat.”

Matolay hat lovasszázadról ír, Wysocki négyről, mivel a vörös és fehér csákós dzsidásezred a valóságban csak egy-egy lovasosztályból állott. Ezt erősíti meg a Perczel által július 17-én láttamozott kimutatás is. E szerint a lengyel gyalogdandár mindhárom zászlóalja hat századból állott, de az egyes zászlóaljak létszáma eltérő volt. Az 1. zászlóalj 758 embert, a 2. zászlóalj 606 katonát, a 3. zászlóalj 497 légionistát számlált. A gyaloghadosztályhoz tartozott egy hatfontos félüteg is, amelynek Aleksander Dunowski főhadnagy volt a parancsnoka. A 3 hatfontos ágyút és 7 fontos rövid tarackot 82 ember kezelte. A lengyel dzsidáshadosztály 1. ezredének két százada 220 embert, míg a 2. dzsidásezred két százada csak 176 főt számlált. A hadosztályhoz tartozó lovasfélüteg 4 darab 3 fontos ágyújának kezelőszemélyzete 33 főből, maga a légió pedig közel 2400 emberből állott.

Wysocki e szemlének, nem szentel különösebb teret az emlékiratában. Tényére egyetlen mondatnyi adalékkal utal: „Szolnokon csatlakozott hozzánk a lengyel légió

3. zászlóalja...” De bennünket érdekelhet, mi történt vele azóta, hogy Miskolcon az 1. zászlóalj legjobb tisztjei közül többeket éppen ennek a zászlóaljnak szerveződő századai élére állítottak? A választ a légió történetének kiváló krónikása, a kérdé72