Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Gál Sándor: Január és december között (Naplójegyzetek)

Ma délután (május 19.) befejeztem a Két óceán között című útijegyzeteimet, ame­rikai utamról. Az egész XXII fejezet. Ha normális társadalomban élnénk, lehetne belőle egy karcsú kötet; az első szlovákiai magyar útikönyv az USA-ról... A déli híradóban gyorshírként közölték, hogy meghalt Páskándi Géza — 62 éve­sen. Tudtam, hogy beteg, tudtam, hogy menthetetlen, s mégis: a döbbenet megbéní­tott. * * * A repcetábla estéli bozótosa - valami mély, enyészet-illat párállik fel ebből az át- törhetetlen rengetegből. Időleges őserdő, mérsékelt égövi dzsungel, vadakat bújtató sűrűség. Felette eső­vel teli felhők, ég, s a moccanatlan mindenség. Telt, szürkészöld mozdulatlanság. * * * A több napos eső után mintha nyiladozna a magasság: világosodik a felettünk lé­vő mindenség-tér. Valami különös sugárzás dereng át a megvékonyodott felhők go­molyain, s rávetül a májusi erdőkre, domboldalak horhasaira. Aranyló tengert idéz a virító repcetábla hullámzása. Volna itt még szépség, volna még mire figyelni, ha e szétzüllött társadalom kiömlő butaság-özöne nem mocskolná össze ezt a tiszta, tavaszi smaragd-áradatot... * * * A szél szembejön, hozza az akácok megfehéredett illatfátyolát, a törvényen kívüli idő teljességét; valami lehetséges feloldást az alkonyaiban... A jelen-levést, az együ- vétartozást, az együttvállalást. Úgy vissza, hogy mégis érezhető legyen az előbbre- jutás, a közös birtokbavétel ténye. Ez! S nem a menekülés... * * * A szlovák politika közel kétszáz éve mást sem tesz, mint próbálja önmagát meg­határozni - kevés sikerrel. Ezt a politikát a félelem és a bizonytalanság szülte s ez is irányítja. Folyamatosan rémképeket, fantomokat teremt a maga számára; üldözési mániában szenved s minden meglévő belső bajnak a forrását másban keresi, s másra igyekszik átháríta­ni. S ehhez szüksége van egy stabil ellenségképre. Mazochista élvezkedés ez, s kis­szerű. Annak a területnek — földrajzi térségnek — a külön-történelme, amelyhez a mai szlovák hatalom foggal-körömmel ragaszkodik, nem 1938-ban kezdődött. S nem az­zal, hogy „Dél-szlovákiát a magyarok megszállták”, mint ahogy azt a mai kortárs szlovák „történészek” állítják. Hanem azzal, hogy a trianoni diktátum alapján erő­szakkal kiszakították ezt a térséget az egységes Magyarországból. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom