Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) II. rész
- Errefelé szépen beszélnek a férfiak. Ezért jöttél ide Tavankútról. Nem igaz?- Errefelé sokkal jobbak a földek, mint nálunk. Tamásnak negyven lánc földje van.- Az ó' beszéde is szép. Még dadogva is.- Valójában nem dadog sokat. Csak a p betűnél akadozik a nyelve. Engem meg Paulinának hívnak.- Találjon ki számodra valamilyen más nevet. Én a nagy folyók partján mindenféle gyönyörű neveket adtam a lányoknak.- Tamás rengeteget dolgozik - mondta Paulina. - Nincs ideje álmodozni. A Bangó tanyánál búcsúztam el Szkenderovics Paulinától, ő rákiáltott a fényes szőrű lovakra, azok nagyot rántottak a szekéren, most már gyorsabban vitték hazafelé a szép fiatalasszonyt, én meg öreg lovammal a becsei út felé po- roszkáltam. A szántóföldeken tuki, újfalusi és begluki férfiak és asszonyok serénykedtek, szinte valamennyiüket ismertem, sokakkal leálltam beszélgetni, megnézték az egyenruhámat és a pisztolyomat, elmondtam nekik, hogy én vagyok az új mezőőr, tisztelettel beszéltek velem, mert tisztelték az egyenruhás fegyveres embereket. Azon a napon csak a Devecsert jártam körbe, de később már mindennap kilovagoltam az óbecsei határig, az öreg almásderes után gyorsabb lábú lovakat kaptam Stefitől, előbb egy fekete szőrű lovat, aztán egy pejlovat, ezeken gyorsabban haladtam a dűlőutakon az egyre zöldebb szántóföldek között, és örültem, hogy kényelmesen élhetek. Időnként, ha Stefi a vásárokra ment lovakkal kupeckedni, egy-két napig gyalog jártam, ilyenkor betértem az ismerős tanyákra, vizet kértem az asszonyoktól, ők megkínáltak gyümölccsel vagy pálinkával is, és örültek, ha megdicsértem a tanya körül elevenkedő gyermekeiket, vagy ha szépeket mondtam a hajukról, meg a gömbölyű karaikról. A férfiak leginkább nem voltak otthon, reggeltől estig a földeken izzadtak. Az Imris tanyára először egy májusi napon alkonyattájt mentem be. Paulina a disznóólaknál tüsténkedett, elkoszolódott kékesszürke ruha volt rajta, és ugyanúgy elpirult, mint amikor kombinéban leptem meg a konyhában. Talán a kifakult, koszos ruhát szégyellte. Egy három éves forma, szőke hajú kislány téblábolt körülötte, az udvaron libák, kacsák és tyúkok bogarásztak, és Imris Tamás éppen akkor jött haza a földekről egy kapával a vállán, fülig porosán. Kezet fogott velem, vizet húzott a kútból, megmosta az arcát, aztán leültünk az egyik dúslombú eperfa alatt száradó farönkre. Paulina egy pléh tányéron vad- meggyet hozott, elénk rakta, a félje mellé állt, kislánya a szoknyájába kapaszkodott.- Örülök, hogy maga a mezőőr - mondta Imris Tamás. Amióta errefelé lovagol, nyugalom van a határban. Imris Tamás lassú beszédű, dolgos fiatalember volt, a homlokán csúnya sebhely éktelenkedett, a jobb szemöldökétől a homlokán keresztül a hajáig húzódott, és bizonyára a haja alatt is sebhelyes volt a koponyája, mert kisgyerek korában leesett a szekérről, és a feje a küllők közé szorult. Azóta dadogott egy kicsit, talán ezért nem kedvelték a szenttamási lányok, így hát elment Tavan- kútra, ahonnan szép bunyevác lányt hozott magának feleségnek.- Jól tudok bánni a pisztollyal - mondtam. A ti tanyátokra és földetekre nagyon vigyázok.- A nagyapám elég sokszor mesélt magáról - mondta Imris Tamás. 46
