Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
a világgal teljes mértékben elégedett ember benyomását keltette, ahogy mindenről megfeledkezve átadta magát a sütkérezésnek. Am egyszerre egy ballonkabátos férfi takarta el előle a napot. KOLDUS: Most zavartam el a felhőket; ki avatkozik már megint a dolgomba? GÁBRIEL: Dicsőség neked, Uram! Ne haragudj, hogy kénytelen vagyok... KOLDUS: Először is állj egy lépéssel arrébb, ne takard el előlem a napot. Másodszor: ez a nap a teremtés óta az enyém, azt csinálok vele, amit akarok. Ezermilliószor megmondtam, hogy ilyenkor ne zavarjatok. GÁBRIEL: Tudom, Uram, de az Angyalok Tanácsa aggódik, és arra kér, hogy mielőbb térj vissza a Mennybe, különben... KOLDUS: dühösen. Mióta parancsol nekem az Angyalok Tanácsa? GÁBRIEL: Bocsásd meg vakmerőségemet, de tudomásunkra jutott, hogy a Sátán is a városban van. KOLDUS: Nem érdekel, és ti sem, megértetted? Elegem van belőle, hogy folyton körülöttem szaglásztok, ahelyett, hogy a dolgotokat végeznétek. GÁBRIEL: De, Uram, innen nem tudod megakadályozni, ha... és a legutóbbi sakkpartinál is rosszabb formában voltál. És még nem tudtuk megbeszélni veled a taktikai javaslatainkat. Nekem volna egy egészen újszerű megnyitásom. Vagy talán megfeledkeztél arról, hogy a hónap utolsó vasárnapja van? KOLDUS: Jól van, idejében ott leszek. De most hagyj magamra! Mivel Gábriel nem mozdul, ráripakodik. Nem értetted? Dolgom van. GÁBRIEL: csüggedten. Megyek már, megyek. KOLDUS: Várj! Forgasd ki a zsebeidet, mindent a kalapba! Pénzcsörgés. Nyolc forint negyven fillér. Nem nagy napidíjjal engedtek útra. Na, eridj már, szunyókálni akarok. SZERZŐ: A Fiú kilépett a kapun, elindult a sarok felé. Az ötvenes mellé már otthon betett egy kétforintost az egyik és egy ötforintost a másik zsebébe... FIÚ: ... Nem tudtam eldönteni, mennyit illik adni egy koldusnak, hogy se túl soknak, se túl kevésnek ne tűnjék. Azt is elhatároztam, hogy jutalmul találkozni fogok Edittel, s ezért a gondolatért máris megvetettem magamat - hogy kívánhatok egy ilyen jelentéktelen jótettért ellenszolgáltatást?... SZERZŐ: Az öreg az ellenfényben lebegni látszott; a Fiú torkában dobogó szívvel közeledett feléje. A koldus aludt, a Fiú már messziről látta, hogy csukva a szeme. FIŰ: Hogy minél előbb túllegyek az alamizsnaadás megalázó aktusán, meggyorsítottam a lépteimet. Mindkét kezem zsebre dugtam, izzadó ujjaim közé fogtam a pénzérméket, de ahogy odaértem az öreghez, hirtelen minden bátorságom elszállt, tehetetlen zavaromban elfordítottam a fejemet, és továbbsiettem. Rettenetesen szégyelltem magam a gyámoltalanságom miatt. 12
