Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
5. SZERZŐ: Fél kettő lehetett, amikor a Vadászmester meghallotta azt a különös hangot, ugyanazt a borzongató, kárhozottlélek-jajongást, mint azon a rettenetes éjszakán. VADÁSZMESTER: Itt van, itt van, keljenek fel gyorsan! MAGYARY: álmosan. Ki van itt, mi van itt? Hagyj még aludni, ráérünk hazamenni; csak holnap jön a bolgár nőküldöttség. HUNFALVY: Nem az oszétok? Hunorkám? A Vadászmesterhez. Áztass be egy törülközőt; borzasztóan fáj a fejem. Ismét felhangzik a bőgés - most már egészen közelről. HUNFALVY és MAGYARY: egyszerre. Ez az? VADÁSZMESTER: Igen, igen. Jöjjenek már; itt lehet a közelben. Nézzék: most fut el a ház előtt. MAGYARY: „Nosza, rajta, gyors legények!” HUNFALVY: „Érjük utol azt a gímet!” SZERZŐ: Felugrottak a terepjáróra, és berobogtak a sűrűbe. Alig értek be a fák közé, amikor egy hatalmas, fehér test bukkant fel előttük, majdnem derékba kapták, de a szarvas átrepült a gépkocsi fölött, és a vadászháztól nem messze, a kövesúton ért földet. A terepjáró is visszakanyarodott az útra, és megkezdődött a hajsza. A szarvasbika szélnél sebesebben vágtatott a város felé... 6. SZERZŐ: A fiú már a város szélén járt. A házak megritkultak és elmaradtak, nemsokára a laktanya kerítése következett, és azon túl a vasút. A vasúti átjáró sorompója le volt eresztve, folyt a vasárnap délutánonként szokásos, véget nem érő tolatás. FIÚ: Megálltam, és sokáig néztem, hogyan válnak le a szerelvényről egyenként az elkínzott, vörös tehervagonok, hogyan lódulnak meg és csapódnak össze ismét az ütközők tompa kongásával. Orromat időnként megcsapta az erőlködő kis mozdony füstje, melynek - talán a gyengébb minőségű szén miatt - szúrós kénszaga volt. SZERZŐ: A laktanya, a vasút és néhány, tíz éve épült kétemeletes bérház egy hosszan elnyúló, háromszög alakú térséget zárt közre, melynek beépítését régóta tervezték, de egyelőre csak a gaz burjánzott rajta, és itt szoktak megtelepedni a körhinták, céllövöldék, és a vándorcirkuszok. Most is ott árválkodott egy céllövölde a grund közepén. Tulajdonosa, amint a Fiút meglátta, lelkendezve futott eléje. CÉLLÖVÖLDÉS: Jöjjön gyorsan! Maga az első vendégem; az első lövés ingyen van. 13
