Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Faludy György: Három szonett (CCCXXVII - Boldogság; CCCXCIII - J. A. Szárszón, 1; CCCXLIV - J. A. emlékmű Szárszón, 2)
Faludy György Három szonett CCCXXVII (Boldogság) Sok boldogság volt. Friss vaj íze reggel s barna kenyér; tarkója esti fénye lágy pilléivel számban, míg félszemmel hajába hajlottam; séta Priéne romján: mint hogyha a görög lakósok most menekültek és ránk hagyták volna testük melegét; kisfiam a kócot mindjárt kiszedte babájából; Lorca verse, huszadik olvasásra; ünnep: ötvenhat októbere, Bajza utca, mikor a ruszkik kifelé készültek; s ablakomban, hogy az év vége lett az akácról a szél még most sem tudja letépni az utolsó levelet. (1995. december 31.) CCCXCIII (J. A. emlékmű Szárszón, 1) Húszán sem voltunk ötvenkilenc éve. Lementünk, hogy Attilát eltemessük Szárszón. A téli nap kegyetlen fénye, porhó, kékség. Az országúton együtt vártunk, míg a kanyarban temetési menet tűnt fel s közeledett. Az élen egy plébános, hatalmas, vaskos férfi. „Ugyan kik ezek1?” kérdezte kevélyen,
