Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Faludy György: Három szonett (CCCXXVII - Boldogság; CCCXCIII - J. A. Szárszón, 1; CCCXLIV - J. A. emlékmű Szárszón, 2)

s duzzadt, vörös hüvelykjét felénk bökte. „Pesti urak,” szólt a ministráns lágyan, „és egy bolond temetésére jöttek.”

Utánuk néztünk, nem gondoltunk rosszat. Tudtuk: bolondok vagyunk valahányan, akik egy jobb világról álmodoznak.

CCCXLIV

(J. A. emlékmű Szárszón, 2)

Emlékművedhez vagy ezerötszázan jöttek ki, habár az idő borúsra fordult. Hogy nagy költő vagy a hazában ezt régen talán nyolcvan lélek tudta.

De lebecsültünk. Ennél is nagyobbra növesztettek sírod fölött az évek:

Káváfisz, Rilke, Yeats, Jeszenyin, Lorca sem nagyobb nálad. De nem ez a lényeg.

Mert belénk szálltál s bennünk vagy mint méhek a kasban. A fiú téged idézget, ha udvarol és félálmában mondja

szavaidat, pihegve mint a sóhajt, s én is, ha már öntudatlan vagyok majd elsúgom pár sorodat haldokolva.

(1996. június 22.)

5