Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Kányádi Sándor: Útravaló ének (vers)
Zengik fütyülik huzalok a szerelő s a pózna cinkék cinegék víg rigók ereszen a csatorna Zengi lanka és hegytető s fújja ahogy csak bírja az éppen égre röppenő parányi kis pacsirta Megáll a nap a delelőn s dúdolja döngicséli a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni és ontja ontja sugarát hogy jutna bár egy résnyi oda is ahol nem lehet félelem nélkül élni oda is ahol nem lehet félelem nélkül élni Napjaink. 1920 3
/
