Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Unom Dantét! (Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula)
- A támogatott halálnemekhez sorolom a pénzzel, társadalmi háttérrel, erkölcsi erővel elősegített háborús gyilkosságokat, ugyanígy a bűnözők (maffiózók, terroristák) elpusztítását, még akkor is, ha azok élve elfogása esetén a halállal történő büntetésüket megtiltjuk. És persze nagy pénzzel támogatott, mindennapi tömeges mészárlás az abortusz. Látom, értetlenkedve nézel rám, hogy az abortuszt a gyilkosságok közé sorolom. Aki értetlenkedik e kijelentésemen, azt arra kérem, nézzen meg egy 12 hetes magzatot képben, modellben, a maga valóságában, holtan s akkor majd bizonyosan igazat ad nekem. A mellén összetett kezeivel, nagy, lehajtott fejével olyan, mint egy miniatűr elmélkedő buddhista szerzetes, akit most segítünk éppen vissza a nirvánába. A gyilkos szót egyébként én egységesen a "ne ölj" parancs megszegőinek szinonimájaként használom. Ezért azután nem is tulajdonítok neki mindig pejoratív értelmet. Adott esetben a háborús gyilkosokat hajlamos vagyok hősöknek tekinteni, az abortuszt pedig esetenként testi, lelki, társadalmi problémák megoldásának. Ugyanakkor, ha belegondolsz, az abortuszról minden rossz elmondható: személyiségellenes, egészségileg káros, erkölcstelen, demográfiai problémákat vet föl, természetellenes, esküellenes Mégis majdnem minden állam intézményesíti. Miért? Mert igény van rá. Törvény született, és ez azt jelenti, hogy többségi társadalmi akarat szentesíti.- Nem hallgatlak igazán jókedvvel. Definícióid elég lesújtóak.- Várj csak, hadd fokozzam mindezt, hiszen az élet sokkal morbidabb példákkal is szolgál. Nézzük csak, hogyan keverednek ezek a halálnemek! Tegyük fel, elmegy egy bizottság a háború sújtotta övezetbe, hogy ellenőrizze, betartották-e a harcoló felek az emberi jogok deklarációjának a háborúra vonatkozó paragrafusait. Pusztán a példa kedvéért gondolhatunk akár Csecsenfóldre. Az oroszok állítják: kérem szépen, mi mindent betartottunk. Tessék bizonyítani! A bizonyítás nagyon egyszerű. Vaktában összeszednek száz halottat és egymás mellé fektetik. A magas bizottság tagjai pedig sorra szemügyre veszik a szerencsétleneket. Nézik az elsőt, aki olyan húsz éves, jó erőben lévő fiatalember, kezében fegyver. Katona volt, elesett, rendben van. Kipipálják. Támogatott halál! Mármint az oroszok részéről támogatott, a bizottság szemszögéből tűrt halál. Továbblépnek. Egy negyven körüli, megtermett ember fekszik előttük. Nézik, nincs nála fegyver. Az oroszok azt mondják, igen, mert eldobta menekülés közben. Töprengenek. Az illető arcán még halálában is erőteljes vonásokat látni... igen, meglehet, hogy ő is harcolt. Kihúzzák. Tűrt halál. Gyerünk tovább. A kézen a hátrakötözés nyomai, tarkólövés! Háborús bűntett! Egy nyolcvan éves öreg anyókát néznek. Civil lakos, ártatlan áldozat. Egy repesz végzett vele. Nem tudott, vagy nem is akart elmenekülni. Tűrhetetlen! Tiltott halál. Az öregasszony mellett kisgyermek fekszik, az unokája lehetett. Együtt lehettek, amikor becsapott a gránát. Felháborító, tiltott halál! A nagymama éppen azt mesélte unokájának, hogy ükapja annakidején hány oroszt ölt meg a betolakodók elleni hősi harcban. „Remélem, méltó utódja leszel őseidnek.” Mennek tovább. Tiszta arcú halott fiatalember. Katona lehetett. Nézik, nézik, milyen furcsa, semmiféle külsérelmi nyom nem látszik, nincs rajta sebesülés. Ahá! Vizsgáljuk csak meg jobban! Nyilván valamilyen vegyi halál. Ez tiltott. Beírják. Fiatal nő, huszonöt év körüli, kezében fegyver. Támogatott halál... így járják sorra az elesetteket, papírjukon gyűlnek a feljegyzések. Végül összesítik az adatokat. Az arány nyolcvan a húszhoz, ez még elmegy, Ruandában ez éppen a fordítottja volt, ott húsz százalék volt a katona, nyolcvan százalék a polgári áldozat. Megszületik a jegyzőkönyv, igaz, hogy vannak polgári áldozatok is, de különben minden rendjénvalónak találtatott. A bizottság tagjai ünnepélyesen kézjegyükkel is hitelesítik a dokumentumot. 82
