Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidarium (VI. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)

úgy zsákmányoltak ki, amelyek ugyanolyan rendszert vezettek be, egészen más módon fejlődnek. Az egyik dinamikusan, a másik sehogyan sem. Vagyis a kulturális tényezőben kell keresni a magyarázatot. A kultúra egyfajta rejtély: a kultúra értékeiben, hierarchiáiban, tartalmaiban rejlik valószínűleg a válasz arra a kérdésre, miért vagyunk ilyenek és nem mások, miért vagyunk elmaradottak vagy fejlettek.

Miért van az, hogy az Egyesült Államokban egyes társadalmak fejlődnek, mások meg nem, miközben egyforma feltételek közt élnek? A válasz újból csak a kultúra. Épp ezért a kultúrához való viszony, a kultúra kutatása az alapja annak, hogy megértsük a fejlődés egész folyamatát - s ami még fontosabb -, hogy megértsük egy társadalomnak a világ színpadán elfoglalt helyét.

Fontos az is, hogy a regionalizálódáson kívül jelen van az is, amit hidegháború utáni globalizálódásnak nevezünk. Lebomlottak a nagy akadályok, s helyükben létrejött a globalizálódás nagy korszaka, a csere és a dinamikus mozgás korszaka. És most: aki föltalálja magát ebben a mozgásban, aki megérti azt, aki részt vesz az átalakulásban és győzni fog, annak esélye lesz a további fejlődésre. Aki nem él az alkalommal, az hátul találja magát, mivel pedig a fejlődés rendkívül gyors, minden elfecsérelt pillanattal egyre jobban leszakad a rohanó világ élvonalától.

Ez egy kicsit olyan, mint ma a munkanélküliség problémája. Munkanélkülivé vál- rii nemcsak azt jelenti, hogy „elveszítem a munkahelyemet” s esetleg egy év múlva találok újat. Munkanélkülivé válni azt jelenti, hogy kiszorulok a reális társadalmi életből. A civilizációs technológia ugyanis egy év alatt annyira megváltozik, hogy egy munkanélküli alig 12 hónap elteltével képtelen azt behozni. A munkanélküli státusa manapság ezért nem egyszerűen munkahelyvesztés, hanem a civilizációs folyamatból történő kiszorulás. Ez a folyamat pedig elképesztő gyorsasággal halad előre, miközben a munkanélküli ugyanilyen gyorsan elidegenedik, s képtelen visz- szakerülni a korábbi állapotba. Vagyis sokkal tartósabb helyzetről van szó, mint amilyen korábban egy munkahely elvesztése volt.

A fejlődés mai ütemének ugyanilyen következményei lehetnek egész társadalmakra nézve. Ahogyan a munkanélkülit, őket is az a veszély fenyegeti, hogy kiszorulnak a civilizáció körforgásából. Ehhez társul még az a gond is, hogy a fejlődést a forgalomban lévő tőke elégtelen volta korlátozza, akadályozza. Túl kevés a pénz, így csak bizonyos vállalkozásokra futja belőle. Ezért aztán a pénz oda áramlik, ahol a legnagyobb haszon várható - ez pedig manapság Ázsia és a Csendes-óceán térsége. A tőke elkerül minden olyan helyet, ahol a helyzet bizonytalan, ahol nincs stabilitás és garancia — ilyen például Afrika. És elkerüli, minden politikai nyomás ellenére, Oroszországot is, jóllehet ez a legígéretesebb piac, legalábbis teoretikusan.

Egyszerűen túl kevés a pénz ahhoz, hogy az egész világot el lehessen vele árasztani - és a XXI. századi átalakulások előtt álló országok számára ez az egyik legkomolyabb nehézség”.

(A Varsói PEN-Clubban 1995 februárjában elhangzott előadásból. A „Tygodnik Powszechny” 95 /12. száma nyomán.)

A modern világ képe kollázs természetű: különféle racionális elemekből összeáll egy irracionális egész. Talán a kollázs az egyetlen módszer, amellyel le lehet írni, be lehet mutatni a mai világot a maga megdöbbentő, erőszakos és növekvő sokszínűségével együtt.

A mai világban már nincsenek különállóan, elzártságban, elszigeteltségben létező kultúrák. Ma már minden kultúra, jóllehet különböző mértékben, kevert, kölcsönzött, eklektikus jegyeket hordozó kultúra. Az összes kultúra-folyó a modern civilizá77